Gauder Áron: Nyócker

Ny-akták, avagy nem engedünk a Nyócból

A tengerentúlon bevett gyakorlat gettófilmekkel megszólítani, és ezzel célközönséggé emelni az illatos-habos, vezérigazgatók és titkárnőcskék románcáról szóló vígjátékokat messziről kerülő kisebbségeket – itthon is láthattunk már hasonló próbálkozást. A beszédes című Nyócker azonban messzebb merészkedik: a politikai inkorrektség animációs úttörőjének számító South Park modorában mutatja be a józsefvárosi életet.

A rendszerváltás utáni magyar film sokáig kereste a hangot, amelyen szélesebb nézői tömeghez szólhatna periférián élő honfitársaink mindennapjairól. Készült ugyan olyan alkotás, mely nem csupán autentikusan, de egyszersmind szürreálisan mutatta be a pesti gettó alkoholistákkal, szerencsejátékosokkal, kóbor kurvákkal és tévénéző pszichopatákkal benépesített utcáit és kocsmáit (Roncsfilm), a szubkultúra értő nézői közegét azonban legelőször talán Salamon András Közel a szerelemhez (1998) című, forgatókönyvírói szemledíjjal kitüntetett filmje próbálta meg túllépni. A fővárosban rendőrként elhelyezkedő vidéki fiú és a szépséges kínai lány szerelme nagy jóindulattal is csak „közel” került a szerelmetes közönségsikerhez, a következő próbálkozás, Oláh J. Gábor Rap, Revü, Rómeója azonban esetlensége miatt még csak kritikai sikert sem aratott, annak ellenére, hogy a vegyes etnikumú nyolcadik kerület lakosságára a varázsreceptnek számító, Rómeó és Júlia típusú kezeslábast igyekezett ráhúzni.