hirdetés
2024. április. 24., szerda - György.
hirdetés

Gyógyítás

Felzárkózunk az élmezőnyhöz

Az életkilátások közel három évtizedes stagnálás után hazánkban is nőttek 4,3 évvel – ezzel megkezdtük felzárkózásunkat az Európai Unió kemény magját alkotó országokhoz.
Napjainkban hozzávetőleg hatvanmillió ember hal meg évente, ez átlagosan közel egy százalékkal (pontosabban kilenc ezrelékkel) apasztja a világ lakosságát. A mortalitási arány – amely korábban sosem volt ilyen alacsony – lényegében két tényezőtől függ: milyen a népesség kormegoszlása és milyenek az egészségi közállapotok. A halandóság világátlaga azért csökkenhetett a felére mindössze fél évszázad alatt, mert az utóbbi évtizedekben mindkét tényező javult. A születéskor várható átlagos élettartam a halálozási aránynál is értékesebb információt hordoz, mivel nem befolyásolja a populáció kormegoszlása: ha magas és növekvő a várható élettartam, az a legmegbízhatóbb jele a kedvező, illetve javuló halálozási viszonyoknak. A várható élettartam önmagában elégséges indikátor ahhoz, hogy ismeretében megállapítsuk egy régió, egy ország, egy kontinens vagy éppen a világ egészének mortalitási jellemzőit.

Megduplázódott élethossz

A halálozási gyakoriság az utóbbi évszázadban nagyobb visszaesést mutatott, mint az emberiség több ezer éves történetében együttvéve, és ennek eredményeként soha nem látott mértékben javultak az életkilátások. A születéskor várható élettartam alig egy évszázad alatt megduplázódott: a 21. század első évtizedének végén elérte a 67,2 évet. Ez az utóbbi évszázad legnagyobb – egyszeri és megismételhetetlen – teljesítménye. Nem képzelhető el, hogy a várható élettartam 120-130 évre emelkedjék, még kevésbé az, hogy ez egy évszázad alatt következzék be. Az életkilátások megkétszereződéséhez – a prevenciós és a gyógyító orvostudomány forradalmi átalakulása mellett – többek között az életkörülmények, a higiénés viszonyok és a táplálkozás javulása is hozzájárult. A fertőző betegségekből származó halálesetek száma meredeken zuhant, és ezzel párhuzamosan csökkent a csecsemő- és gyermekhalandóság. A 21. század kezdetén először fordul elő, hogy a halálesetek 60 százaléka nem fertőző betegségekre vezethető vissza, és az elhunytak több mint fele 60 éves vagy idősebb.

Napjainkban a legtöbb haláleset mögött kardiovaszkuláris betegségek állnak. Szív- és érrendszeri betegségek idézik elő az összhalálozás 29 százalékát, ebből 12,2 százalék koszorúér-betegség, 9,7 százalék agyérbetegségek következménye. A fertőző betegségek mortalitásának visszaszorítása után az epidemiológia területén a legjelentősebb eredmény a 20. század második felében a kardiovaszkuláris betegségek miatt bekövetkező halandóság mérséklődése.

A legfejlettebb országokban a kardiovaszkuláris halálozások hányada 35–40 százalék között van, a várható élettartam pedig megközelíti vagy meghaladja a 80 évet. Ezeknek az országoknak az epidemiológiai viszonyaira az a jellemző, hogy lelassult a nem fertőző betegségek progressziója Természetesen a világátlagok hátterében rendkívül nagy különbségek húzódnak meg. Elég, ha ezzel kapcsolatban Afrika Szaharától délre fekvő országait vetjük össze Nyugat-Európa államaival. Az előbbiekben a várható élettartam alig 40, míg az utóbbiakban 80 év körül van.

Rendszerváltozás: jobb életkilátások

Magyarországon 2007-ben a születéskor várható élettartam 73,3 év volt. Ez a legmagasabb érték az életkilátások százéves idősorában, nemzetközi összehasonlításban azonban – figyelembe véve az ország fejlettségét – alacsony. Az utóbbi másfél évtized legfontosabb epidemiológiai fejleménye hazánkban az, hogy a várható élettartam közel három évtizedes mozdulatlanság után 4,3 évvel nőtt. Ehhez a kardiovaszkuláris halandóság mérséklődése mintegy két évvel járult hozzá. A mortalitás javulásában igazi áttörés a heveny szívinfarktus (AMI) és az agyérbetegségek miatti halálesetek számának megcsappanásában figyelhető meg. Az életkilátások javulása a rendszerváltozással együtt járó új társadalmi-gazdasági környezet eredménye. Ez még akkor is így van, ha a piacgazdaság jelenleg válságban van.

A halandóság és az életkilátások javulásából azonban nem mindenki részesül azonos mértékben. Az élethez való jog és az azt megalapozó esélyegyenlőség, amelyhez nélkülözhetetlen az anyagi javak és a kulturáltság minimuma, rendkívül aránytalanul oszlik el a társadalomban. A születéskor várható élettartam 11,1 évvel rövidebb a magyar–ukrán–szlovák határ háromszögében található „isten háta mögötti” Bodrog-közi kistérségben, mint a főváros privilegizált II. kerületében. Az epidemiológiai korszakváltás, amely az 1990-es évek közepén kezdődött, polikauzális jelenség: az életkörülmények változása mellett kiemelkedő szerepet játszik benne a preventív és kuratív medicina. A várható élettartam 4,3 éves növekedése egyébként azt jelenti, hogy hazánk az életkilátásokat tekintve elkezdte felzárkózását az Európai Unió „kemény magját” alkotó országokhoz, azokhoz, amelyek már 2004 előtt tagjai voltak az EU-nak.


DR. JÓZAN PÉTER KSH, MTA Társadalomkutató Központ
Forrás: Medical Tribune

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés