Féljünk-e a sugárzásoktól?
- A korszerű technológiák fejlődésének köszönhetően egyre több olyan berendezés kerül a környezetünkbe, amelynek a biológiai és egészségügyi hatásait nem ismerjük, vagy mi, szakemberek ugyan tudunk róla, de a közönség és a lakosság nem. Amit pedig nem ismerünk, az érthetően aggodalmakat kelt. Mindig is arra törekedtem, hogy az ionizáló sugárzásokról (mint a röntgensugárzás, a gammasugárzás) mondjuk el, hogy mi a sok és mi a kevés, mitől kell félni, mitől nem kell félni. Nagyon érdekes, hogy a társadalom annyira túllőtt a célon az ionizáló sugárzásoktól való félelmében, hogy sokszor az asszonyok nem mennek el a mellrákszűrésre, mondván, hogy azt is sugárzással végzik. Nem szabad ilyen mértékben félni tőle! Valójában már majdnem mindegyikről egészen pontosan tudjuk, hogy mennyi az a sugárterhelés, amit a szervezet nyugodtan elvisel, és mennyi az, ami esetleg ártalmakat okoz - állítja a sugárbiológus professzor.
- Mit tud mondani a másik területről, a nem ionizáló sugárzásokról, tehát a fényről, az ultraibolya sugárzásról, vagy a legegyszerűbbről, a napfényről, a szoláriumról vagy az olyan sugárzásokról, amit például a mobiltelefonok, vagy az átjátszóállomások bocsátanak ki a környezetükre?
- A nem ionizáló sugárzásoknál messze nem ennyire pontosak az információink. Azt tudjuk, hogy mi nem árt, és hogy olyan nagy terhelést ezek nem jelentenek, hogy az egészségre káros legyen. Egészen más, ha arról van szó, hogy még mindig léteznek nukleáris fegyverek, hiszen valójában ez a nagy félelem a Manhattan-program óta alakult ki, ami a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákban manifesztálódott. Érthető, hogy félünk, de tudni kell, hogy mennyi dózist jelent egy mellkas átvilágítás, vagy egy szűrés, mennyit jelent egy fogászati röntgen, vagy mennyi sugárterhelés éri azokat, akik a paksi atomerőmű környékén harminc kilométeres zónában élnek. Ezek több nagyságrenddel kisebbek, mint azok a sugárzások, amelyek súlyos betegséget okozhatnak.
- Megfelelő-e a felvilágosítás? Tudatában vannak-e az emberek, mi káros a szervezetükre?
- A tájékoztatásra ugyan megvan a lehetőség, de vannak hiányai, hiszen ha jó lenne a felvilágosítás, akkor fel sem vetődnének ezek a kérdések. A lakosság érdeklődése nagy, a szakembereknek mindent el kell követni annak érdekében, hogy az emberek tudják: mitől kell félni és mitől nem.
- Örök, visszatérő kérdés a mobiltelefon okozta sugárzás. Elképesztő dolgokat lehet e témakörben hallani...
- A mobiltelefonok esetében Nagy-Britanniában az óvatossági elv valósult meg. Az ottani sugárvédelmi társaság arra figyelmezteti a szülőket, hogy a kisgyerekek ne mobilozzanak szüntelenül. De hogy ez valóban okoz-e valamilyen egészségkárosodást, azt még ott sem tudják, véleményem szerint valószínűleg nem. Nagyon hosszú epidemiológiai, úgynevezett járványtani vizsgálatok és statisztikai értékelés kellene ahhoz, hogy megtudjuk, van-e bármilyen károsító hatása a készülékben keletkező sugárzásnak.
- Hol vizsgálják a sugárzások emberekre gyakorolt hatását?
- Nálunk. Az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet egy főosztálya foglalkozik a nem ionizáló sugárzások mérésével, méréstechnikájával, a biológiai hatásokkal. A munkatársak a nemzetközi kapcsolatok révén állandóan értesülnek arról, hogy máshol milyen eredmények vannak, így nemcsak magunkra vagyunk utalva.
Köteles György professzor nyugdíjasként is bejár az intézetbe, van egy szobája, ott ír, olvas, előadásokra készül. 2002-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Sugáregészségtan könyv, amelyből nemcsak az egyetemisták, de minden olyan szakember tanul, aki nem foglalkozik biológiával.
- A közelmúltban vette át a Magyar Tudományos Akadémián a Wigner Jenő díjat. Mit jelent ez a kitüntetés az életében?
- Nagy megtiszteltetés, annál is inkább, mert ezt idáig orvos még nem kapta meg. Az indoklásban azt emelték ki, hogy a sugárbiológia területén olyan kutatásokat végeztem és kutatási eredményeket kaptam, amelyből a műszakiak és a fizikusok is megértették, hogy mit jelent és mennyi az a kis dózis a sugárzásban, amelytől nem kell tartani. Azt is megértik, hogy a kis dózissal szemben a szervezetnek van biológiai védekezőképessége, és azt is látják, hogy mi az a nagy dózis. A szakembereknek, mérnököknek, fizikusoknak - akik nem foglalkoznak biológiával - érthetően el kell tudni magyarázni, hogy hol hatnak ezek a sugárzások, és mik azok a védekező mechanizmusok szervezetünkben, amelyek az esetleges károkat elhárítják.
Bódi Ágnes (MTI-Press)
