hirdetés
2019. október. 14., hétfő - Helén.
hirdetés

 

Elég levetkőztetni az AIDS vírusával fertőzött sejteket?

Megcáfolta nevét az AIDS kialakulásához vezető fertőzés okozója, a HIV. Elnevezése egy angol kifejezés rövidítése, amely „emberi immunhiányt előidéző vírus”-ként fordítható. Pedig nem okoz immunhiányt, csak elrejti a fertőzött sejteket a védőmechanizmusok elől. Talán már nem sokáig.

hirdetés
Ha lerántjuk a láthatatlanná tévő köpenyt megfertőzött sejtjeinkről, szervezetünk képes elpusztítani az AIDS-et okozó vírust – vélik a Harvard Egyetem kutatói. Ne gondoljuk, hogy túlbuzgó Harry Potter-hívőkről van szó: a kórokozó valóban képes úgy álcázni szervezetünk fertőzött sejtjeit, amelyekben él és szaporodik, hogy azok felismerhetetlenek legyenek az immunrendszer számára.
Minden emberi sejt sajátsága, hogy felületén olyan fehérjéket hordoz, amelyek jelzik belső őreinknek, hogy a szervezet sajátjai – vagyis nem elpusztítandó idegenek. A szervátültetéseknél épp amiatt kell gyengíteni az immunrendszert, mert a más testéből átvett szövet felszínén másféle fehérjék ülnek, ami miatt a befogadó szervezet idegennek érzi és kilöki. Az emberi szövetek és szervek önmaguktól tehát nem tudják becsapni az immunrendszert – a HIV viszont „okosabb” náluk.
Ez a vírus is hordoz a felszínén fehérjéket, sőt, ha bejut egy emberi sejtbe, akkor egy ideig annak a felszínén is megjelennek a vírusnak ezek a „jelzői”, az ún. HIV-antigének (lásd az ábrán az első rajzot). A megfertőzött ember immunrendszere ellenanyagokat (anti-HIV-antitesteket) termel ellene, amelyek hozzákötődnek a HIV-antigénekekhez, és ezzel beindul ugyanaz a kilökési folyamat, mint bármely más idegen anyag szervezetbe jutásakor. Csakhogy a HIV nem hagyja magát, és egy idő után magára ölti az említett láthatatlanná tévő köpenyt – egy fehérjeburkot, tudományos nevén a CD59 nevű fehérjét. Ez eltakarja a HIV-antigéneket, és a megfertőzött sejt az immunrendszer szemszögéből épp olyan lesz, mint egy egészséges (lásd az ábrán a második rajzot). „A HIV-fertőzöttek szervezetében igen erős védőtevékenység zajlik – nyilatkozta dr. Qigui Yu, az Indiana Egyetem kutatója –, csak sajnos nem mennek vele semmire”. A lepel takarásában a vírus zavartalan életet él a sejt belsejében. Beavatkozás nélkül már csak idő kérdése a halálos kórkép, az AIDS kialakulása. El kell tehát távolítani a fehérjeköpenyt, és akkor van esély a gyógyulásra – vélték a Harvard kutatói. Olyan anyagot kerestek, amely képes lehet a CD59 lebontására.
Az emberi torok természetes flórájában van egy baktérium, amelynek méreganyaga, toxinja, az intermedilizin, hozzá tud kötődni a CD59-hez. Megnézték, hol és hogyan tud kapcsolódni a toxin a köpenyhez, és a kémiai struktúrát elemezve létrehoztak egy új molekulát. Ennek egyelőre csak „munkaneve” van, rILYd4, de lehetséges, hogy hamarosan valamilyen jól hangzó márkanevet kap, hiszen úgy tűnik, működik. Amikor HIV-fertőzöttek véréhez adták, a szervezet saját –már a fertőzés kezdete óta a vérben lévő – antitestjei újra képessé váltak a HIV elpusztítására. Következő lépésként – mint arról beszámoltak az amerikai immunológusok idei, baltimore-i kongreszszusán – a kutatók emberi szövetekből készített tenyészetet fertőztek meg HIV-vel laboratóriumukban. Amikor később rILYd4-et és HIV-antitesteket is adtak a szövettenyészethez, sikerült elpusztítani a fertőzött sejtek bizonyos részét. A láthatatlanná tévő köpeny – legalább részben – tehát lekerült a sejtekről (lásd az ábrán a harmadik rajzot).
A kongresszus hallgatósága nagyra értékelte a bejelentést, de a Johns Hopkins Egyetem AIDS-szakértője, dr. Robert Siliciano rögtön hozzátette: a dolog csak addig működik, amíg a fertőzött sejtek nem jutnak el az ún. nyugalmi stádiumig. Ez a szakasz a fertőzés után bizonyos idővel következik be a sejtek életében, és többek között azzal jár, hogy a felszínükről eltűnnek a HIV-antigének. Mondhatjuk úgy is: ekkor már nincs semmi a lepel alatt, nem érdemes tehát lerántani sem. A harvardiaknak azonban erre is volt válaszuk. Stratégiájuk szerint mielőtt az rILYd4-et bejuttatnák a betegek szervezetébe, előbb újra aktívvá teszik a már nyugalmi stádiumba jutott sejteket, hogy azokon ismét megjelenjenek a HIV-antigének.
Néha viszont az ép (HIV-vel nem fertőződött) sejtek felszínén is kialakul a CD59-burok. A Harvard Egyetemen dolgozó munkacsoport egy része azon fáradozik, hogy megpróbálják minél nagyobb eséllyel kivonni az rILYd4 hatóköréből ezeket az egészséges sejteket. Ha a CD59-burok ezekről is lekerülne, esetleg ezeket is megtámadná az immunrendszer. De lehet, hogy ez csak túlzott óvintézkedés, hiszen ha egy nem fertőzött sejtnek ilyen köpenye van, az alatt biztosan nincsenek HIV-antigének.

Ha lerántjuk a láthatatlanná tévő köpenyt megfertőzött sejtjeinkről, szervezetünk képes elpusztítani az AIDS-et okozó vírust – vélik a Harvard Egyetem kutatói. Ne gondoljuk, hogy túlbuzgó Harry Potter-hívőkről van szó: a kórokozó valóban képes úgy álcázni szervezetünk fertőzött sejtjeit, amelyekben él és szaporodik, hogy azok felismerhetetlenek legyenek az immunrendszer számára.

Minden emberi sejt sajátsága, hogy felületén olyan fehérjéket hordoz, amelyek jelzik belső őreinknek, hogy a szervezet sajátjai – vagyis nem elpusztítandó idegenek. A szervátültetéseknél épp amiatt kell gyengíteni az immunrendszert, mert a más testéből átvett szövet felszínén másféle fehérjék ülnek, ami miatt a befogadó szervezet idegennek érzi és kilöki. Az emberi szövetek és szervek önmaguktól tehát nem tudják becsapni az immunrendszert – a HIV viszont „okosabb” náluk.

Ez a vírus is hordoz a felszínén fehérjéket, sőt, ha bejut egy emberi sejtbe, akkor egy ideig annak a felszínén is megjelennek a vírusnak ezek a „jelzői”, az ún. HIV-antigének (lásd az ábrán az első rajzot). A megfertőzött ember immunrendszere ellenanyagokat (anti-HIV-antitesteket) termel ellene, amelyek hozzákötődnek a HIV-antigénekekhez, és ezzel beindul ugyanaz a kilökési folyamat, mint bármely más idegen anyag szervezetbe jutásakor. Csakhogy a HIV nem hagyja magát, és egy idő után magára ölti az említett láthatatlanná tévő köpenyt – egy fehérjeburkot, tudományos nevén a CD59 nevű fehérjét. Ez eltakarja a HIV-antigéneket, és a megfertőzött sejt az immunrendszer szemszögéből épp olyan lesz, mint egy egészséges (lásd az ábrán a második rajzot). „A HIV-fertőzöttek szervezetében igen erős védőtevékenység zajlik – nyilatkozta dr. Qigui Yu, az Indianai Egyetem kutatója –, csak sajnos nem mennek vele semmire”. A lepel takarásában a vírus zavartalan életet él a sejt belsejében. Beavatkozás nélkül már csak idő kérdése a halálos kórkép, az AIDS kialakulása. El kell tehát távolítani a fehérjeköpenyt, és akkor van esély a gyógyulásra – vélték a Harvard kutatói. Olyan anyagot kerestek, amely képes lehet a CD59 lebontására.

Az emberi torok természetes flórájában van egy baktérium, amelynek méreganyaga, toxinja, az intermedilizin, hozzá tud kötődni a CD59-hez. Megnézték, hol és hogyan tud kapcsolódni a toxin a köpenyhez, és a kémiai struktúrát elemezve létrehoztak egy új molekulát. Ennek egyelőre csak „munkaneve” van, rILYd4, de lehetséges, hogy hamarosan valamilyen jól hangzó márkanevet kap, hiszen úgy tűnik, működik. Amikor HIV-fertőzöttek véréhez adták, a szervezet saját –már a fertőzés kezdete óta a vérben lévő – antitestjei újra képessé váltak a HIV elpusztítására. Következő lépésként – mint arról beszámoltak az amerikai immunológusok idei, baltimore-i kongreszszusán – a kutatók emberi szövetekből készített tenyészetet fertőztek meg HIV-vel laboratóriumukban. Amikor később rILYd4-et és HIV-antitesteket is adtak a szövettenyészethez, sikerült elpusztítani a fertőzött sejtek bizonyos részét. A láthatatlanná tévő köpeny – legalább részben – tehát lekerült a sejtekről (lásd az ábrán a harmadik rajzot).

A kongresszus hallgatósága nagyra értékelte a bejelentést, de a Johns Hopkins Egyetem AIDS-szakértője, dr. Robert Siliciano rögtön hozzátette: a dolog csak addig működik, amíg a fertőzött sejtek nem jutnak el az ún. nyugalmi stádiumig. Ez a szakasz a fertőzés után bizonyos idővel következik be a sejtek életében, és többek között azzal jár, hogy a felszínükről eltűnnek a HIV-antigének. Mondhatjuk úgy is: ekkor már nincs semmi a lepel alatt, nem érdemes tehát lerántani sem. A harvardiaknak azonban erre is volt válaszuk. Stratégiájuk szerint mielőtt az rILYd4-et bejuttatnák a betegek szervezetébe, előbb újra aktívvá teszik a már nyugalmi stádiumba jutott sejteket, hogy azokon ismét megjelenjenek a HIV-antigének.

Néha viszont az ép (HIV-vel nem fertőződött) sejtek felszínén is kialakul a CD59-burok. A Harvard Egyetemen dolgozó munkacsoport egy része azon fáradozik, hogy megpróbálják minél nagyobb eséllyel kivonni az rILYd4 hatóköréből ezeket az egészséges sejteket. Ha a CD59-burok ezekről is lekerülne, esetleg ezeket is megtámadná az immunrendszer. De lehet, hogy ez csak túlzott óvintézkedés, hiszen ha egy nem fertőzött sejtnek ilyen köpenye van, az alatt biztosan nincsenek HIV-antigének.

Dr. Varga Zoltán
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

Könyveink