hirdetés
2021. december. 08., szerda - Mária.
hirdetés

Hiányoznak az ösztönzők a rendszerből

Célkeresztben a szakrendelők

Jelentős változások várnak a hazai egészségügyi intézményekre, amennyiben az önkormányzati törvény a kormány elképzelései szerint módosul. A kabinet augusztusi határozata alapján az önkormányzatok kezelésében lényegében ugyanis csak az alapellátás maradhat, a szakrendelők fenntartása a továbbiakban pedig csak akkor hárulna a helyhatóságokra, ha azok nem integráltak egy-egy fekvőbeteg-ellátó intézménnyel. A ma kezdődő járóbeteg-ellátási konferencia apropóján a Medical Tribune összeállításában a járóbeteg-ellátást érintő jelentősebb változásokat tekinti át.

Bár továbbra is igaz, hogy semmi nem dőlt még el az egészségügy átalakítását illetően, egyes vélemények szerint a Fidesz erős emberei nyerésre állnak Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkárral szemben. Eleddig legalábbis sikerrel vétózták meg, hogy a betegellátás szervezése során fölszámolják a megyehatárokat. A helyzet kaotikusságát a Népszabadság szerint jól jelzi, hogy az önkormányzati törvény tervezett átszabásával kapcsolatos, a megyei elnökök és Orbán Viktor kormányfő közötti találkozóra mindenki másképp emlékezik. A megyei elnökök mintegy tényként kezelik, hogy intézményeik „megmenekülnek a térségi betegút-szervezéstől” azzal, ha kórházaik irányítása a kormányhivatalokhoz kerül. Az államtitkárságon viszont úgy tudják, a fórumon csupán lehetőségként került szóba, hogy a továbbiakban esetleg a kormányhivatalok irányítanák a kórházakat.

Az önkormányzati rendszer átalakítását előrejelző augusztusi kormányhatározatot követően annyi azonban bizonyos, hogy a kórházi érdekvédő szervezetek általában üdvözölték a kormány átalakítási terveinek bejelentését. Egészen pontosan azt az elképzelést, amely szerint a jövőben csupán az egészségügyi alapellátás és a nem kórházakhoz kapcsolódó járóbeteg-ellátás maradna az önkormányzatok fennhatósága alatt, míg a kórházak és a fekvőbeteg-ellátó intézményekkel egyesített szakrendelők állami kézbe kerülnének. Rácz Jenő ex-miniszter, a Magyar Kórházszövetség elnöke fontos lépésnek nevezte az egészségügy átalakításáról szóló terveket. Szövetségük ugyanis már többször felhívta a figyelmet arra, hogy „a jelenlegi rendszer nem fenntartható, nem működtethető és nem is finanszírozható". Azaz: mindenképpen szükséges a Semmelweis Tervben is megjelenített erőforrás-koncentráció és integráció. Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke szerint pedig kifejezetten hatékonyabbá válhat az egészségügyi ellátás az államosítással – kevesebb lesz ugyan a kórház, de ez nem jelenti azt, hogy állások szűnnek meg. Az egészségügyi feladatokat a kórházi és egyesületi vezető szerint oly módon szervezik majd át, hogy a speciális ellátások a kórházakban maradnak, a nem speciális, kisebb beavatkozások pedig kikerülnek a háziorvosi, a járóbeteg-ellátó, illetve az egynapos ellátások szintjére.

Pásztélyi ZsoltE megnyilatkozásokhoz hasonlóan Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnöke is azt vallja: mindenképpen változtatni kell a jelenlegi rendszeren. Mint a Medical Tribune érdeklődésére fogalmazott: alapvetően akkor tudnának fejlődni a járóbeteg-szolgáltatók, ha komoly leépítés lenne a kórházakban, látni kell ugyanis, hogy a járóbeteg-ellátás gondjai nem függetlenek a kórházi rendszertől.

A gond Pásztélyi szerint az, hogy a Semmelweis Terv csupán általánosságban fogalmazza meg, hogy a fekvőbeteg-ellátás helyett az alap- és a szakellátást kívánják preferálni. A járóbetegek ellátásának 75 százalékát ma a kórházak végzik, ám ha ebből kivonjuk a CT és MRI vizsgálatokat, akkor is jó 60 százalékra tehető a kórházak részesedése a kasszából. A Medicina 2000 Szövetség elnöke szerint a rendszerből mindmáig hiányoznak a megfelelő finanszírozási ösztönzők, márpedig enélkül nehezen képzelhető el, hogy a kórházakból a járóbetegként is elvégezhető ellátási formák valóban a megfelelő helyre kerüljenek.

– Húsz éve halljuk, hogy erre nagy szükség lenne – mondja Pásztélyi Zsolt. A 20–25 milliárdos büdzsével rendelkező járóbeteg-szakellátókkal szemben azonban mintegy hússzor erősebb kórházi lobbi áll. A szövetség többször javasolta már, hogy szabadítsák fel a járóbeteg-ellátás teljesítményvolumen-korlátját (TVK), mert az sok beteget hozhatna ki a kórházból. Ennek mechanizmusa azonban még nincs kitalálva – vélekedett a szövetség elnöke, aki szerint ezzel a lépéssel a betegek hotelköltségét meg lehetne takarítani a továbbiakban.

Durva becslések szerint csupán attól, ha az egynapos ellátások aránya hazánkban elérné a 40–50 százalékot (Európában ez ma mintegy 60 százalék), mintegy 5000 kórházi ágy szabadulna fel – mondja Pásztélyi Zsolt, azt sem tagadva: ha ezt meglépnék, még inkább láthatóvá válna, hogy egyes területeken a kórházi ágyak mennyire kihasználatlanok. Azaz, mindez még inkább egyes kórházak és kórházi osztályok összevonása, netán bezárása felé hatna, amiben az orvosi szakma nem érdekelt.

Pásztélyi Zsolt elismeri, hogy az utóbbi időben történtek apróbb lépések, hiszen néhány járóbeteg-ellátás pontértékét megemelték, ám ez kevés. A kórházi orvosnak mindmáig nagyobb a súlya, ami önmagában „paraszolvenciaképző erő” is, és így nehéz a helyzeten változtatni.

– Igazán nem tudom kárhoztatni a tárcát azért, hogy még nem tette meg a szükséges lépéseket, hiszen én sem találtam ki még erre jó technikát – mondja az elnök, aki szerint közös munkának kell elindulnia ebben a kérdésben is. A Medicina 2000 Szövetség mindenesetre hamarosan adatgyűjtésbe kezd a szakrendelők esetleges adósságállományának felmérése érdekében, ma erről ugyanis nincs adat. Pásztélyi szerint sok helyről hallják, hogy nincs elég pénz, és az orvosokat is gyakran szorítják afelé, hogy a továbbiakban vállalkozóként lássák el feladataikat. Mivel azonban a kórházaknál kisebb intézményekről és költségvetésekről van szó, a szakrendelők valószínűleg jobban tudtak alkalmazkodni, azaz esetükben nem lehet szó olyan mérvű eladósodottságról, mint a fekvőbeteg-ellátást végző intézményekben.

– A kórházakban a béreken és a beszállítóknak fizetendő díjakon nem lehet spórolni, míg egy rendelő szoríthat például a laborszolgáltatáson – magyarázza a szövetség elnöke, úgy fogalmazva: a szakrendelőkben inkább lassú leépülés és öregedés zajlik. A laborvizsgálatok mennyiségét Pásztélyi Zsolt szerint mindenképpen csökkenteni kell. Ez az a terület ugyanis, ahol az utóbbi időszakban jelentős várakozásra kényszerültek a betegek. – Az intézet vezetőjének nincs rálátása arra, hogy milyen vizsgálatokat rendelnek a háziorvosok, s itt lehetnek túlzó, fölösleges vizsgálatkérések – fogalmaz az elnök, aki a legnagyobb járóbeteg-ellátónak számító vasútegészségügy vezetőjeként pontosan tudja: a laborok érdeke nyilvánvalóan az, hogy minél többet vegyenek ki a kassza lebegő részéből, ő ezért például fix áron szerződött a szolgáltatóval.

 

Átgondolatlan fejlesztés, kedvezőtlen tapasztalatok

 

A projekt nagyrészt lezárult, ám ha a célkitűzés – a korábban ellátatlan kistérségek járóbeteg-ellátásának megoldása – szimpatikus is volt, a kezdeti tapasztalatok korántsem kedvezőek. Röviden ez jellemzi a kistérségi szakrendelők körül mára kialakult helyzetet, amelyet ugyancsak jól jelez, hogy egyelőre a területen dolgozóknak sincs rálátásuk arra, pontosan hány helyen működik már ilyen az uniós forrásból létrehozni tervezett 23-ból.

Pusztai DezsőDr. Pusztai Dezső, a ceglédi kórház és az Abonyban egyik elsőként átadott kistérségi szakrendelő főigazgatója, a Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége elnöke úgy tudja, hogy a 2007-ben meghirdetett projekt segítségével eddig 6–8 helyen kezdődhetett meg az ellátás. Az alapvető kérdés azonban az általa vezetett intézmény esetében is az, hogy szükség van-e egyáltalán új szakrendelőre Abonyban.

Az idén januártól működő intézményt eredetileg tavaly áprilisban kellett volna átadni, de az építkezés csúszott, mert menet közben csődbe ment az építési fővállalkozó. A rendelő 15 kilométerre van a szolnoki és 14 kilométerre a ceglédi kórháztól, így finoman szólva is luxus volt e két intézmény közé egy újabbat telepíteni – vélekedik az intézményvezető, aki szerint nem ellentmondás, hogy részben kórházi, részben szakrendelői érdeket képvisel, hiszen javarészt ugyanazok az orvosok dolgoznak mindkét helyen.

A gond nem is ezzel van. Az sokkal nagyobb probléma, hogy az Abonyban korábban elsősorban mozgásszervi bajokat orvosló szakrendelő profilját új szakmákkal bővítették, azonban az alacsony óraszámok és a TVK ellehetetleníti a működést, de legalábbis kevés az önfenntartáshoz. Az uniós pályázat alapján például helyben képalkotó diagnosztikát is ki kellett alakítani, ám a 68 milliós röntgenberendezés beépítése ellenére azt ma csak heti nyolc órában használhatják. A pályázat telemedicinális rendszer kialakítását is előírta, így helyben, ebben a szakmában legtöbbször csupán asszisztens van jelen.

A mintegy félmilliárdos beruházással a szakrendelő mellett lényegében egy egészségház jött létre három háziorvosi rendelővel, központi ügyelettel és védőnőkkel, ami a cél szempontjából helyes, de nem sok köze van a járóbeteg-ellátás fejlesztéséhez – mondja Pusztai Dezső. A főigazgató szerint a projekt sikeres, hiszen létrejött egy mai elvárásoknak megfelelő szakrendelő digitalizált leletezéssel, légkondicionált helyiségekkel, amelyekben szinte minden szakma elérhető, de csak szűk keresztmetszetben, így a helyiségek a legtöbbször kihasználatlanok.

A pályázat idején öt környező kistelepülés adta a nevét ahhoz, hogy szeretne kistérségi szakrendelést, mivel azonban Abonyból és Abonyba lényegében naponta csupán egy buszpár jár, a környék lakosai baj esetén inkább a két kórház valamelyikébe indulnak, ahová óránként van tömegközlekedés. Mindez persze túlmutat az egészségszervezési kérdéseken. A szándék tehát jó volt, a program megvalósult, csak éppen az embernek ellentmondásos érzései vannak amiatt, hogy ilyen nyomorúságos pénzügyi helyzetben kihasználatlanul, szakszemélyzet nélkül állnak az új rendelők – mondja az intézményvezető.

S hogy mi lehet a megoldás? Sok szakértő dolgozik a kérdésen, amelyet azonban nehezít, hogy – mint azt a Medical Tribune korábban is megírta – az új térségi szakrendelőkről szakmai berkekben korábban is komoly viták folytak. Az előző kormány 25 milliárdot fordított uniós forrásból a 23 kistérségi járóbeteg szakrendelő létrehozására, amelyek ennyi pénzért azonban mindössze talán a lakosság két százalékát látják el. A szakértők szerint a józan ész helyett a lobbiérdekek győztek, s ennek árát az elszegényedett önkormányzatok fizetik majd meg. Ha ugyanis nem tudnák fenntartani a szakrendelőket, akkor vissza kellene fizetniük az uniós támogatást.

Az új intézményrendszer elvben tehát „öt évre van bebetonozva”, addig nem lehet változtatni rajta, miközben az ellátással kapcsolatos óraszámbővítési igények három éve fogalmazódtak meg, s ma már nem feltétlenül érvényesek. Sokan így már csak reménykednek abban, hogy az épületeket később sem használják majd más célra, megmaradnak az egészségügy berkeiben.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: Medical Tribune)
hirdetés

Könyveink