Biostatisztika 16. – transzformált különkiadás

Csipetnyi jótékony anarchia

A biostatisztikus éppen anyagot gyűjtött az esélyhányadosról készülő írásához. Fáradtan lapozgatott a cikkek között, amikor megakadt a szeme egy címen: „Le az esélyhányadossal!” Ez a harcias hangnemű közlemény (az Evidence- Based Medicine című lapban jelent meg 1996-ban) azt fejtegette, mennyire félrevezethet az esélyhányados bizonyos esetekben, mennyivel célszerűbb a kockázatcsökkenésre és a kezelési minimumra alapozni az elemzéseket. Nem csoda, hogy így vélekedik a szerző – gondolta magában –, hisz ő a kezelési minimum (number needed to treat, NNT) egyik leglelkesebb híve. Hát igen, a biostatisztikusnak is lehetnek preferenciái, tartozhat különböző iskolákhoz és irányzatokhoz. Még a kívülállók sem gondolhatják, hogy a számokhoz kapcsolódó tudományokban nincs szerepe az érzelemnek. Matematikailag bebizonyítható, hogy az erős meggyőződésen nem sokat változtat egy ellene szóló bizonyíték.