Balog Zoltán az Emmi hatékonyságáról

– Legutóbbi beszélgetésünk során, még miniszterként úgy fogalmaztál, bár szívesen foglalkozol közéleti feladataiddal, a lelki témák közelebb állnak hozzád. Ennek is köszönhető lenne, hogy úgy döntöttél, a miniszteri széket „visszacseréled” a szószékre?
– Minden kormányváltás egy határvonal, amikor egy miniszternek végig kell gondolnia, hogy amit addig csinált, tudja-e folytatni. Felmértem a lehetőségeimet a jelenlegi kormányzati konstrukcióban, s arra jutottam, hogy ebben a struktúrában nem tudnám jobban végezni ezt a feladatot. Azt gondolom, hogy minden olyan területet, amely rám volt bízva, jobb állapotban adtam tovább, mint ahogy átvettem, de messze nem vittem végig mindazt, amit el szerettem volna érni. Úgy éreztem, egy ilyen hatalmas minisztériummal nincs is esélyem erre. Márpedig a miniszterelnök választás elé állított, így ez elsősorban az ő döntése volt.

– Melyek voltak a választási lehetőségek?
– Már korábban jeleztem neki, hogy nem tudom így hatékonyan működtetni a minisztériumot. Különböző verziókat vázoltam föl, ám azt mondta, ő úgy gondolja, két választást megnyertünk ezzel a konstrukcióval, mi itt a probléma... Vagy így folytatom tovább a munkát, vagy vannak más ajánlatai. Némi módosítással szívesen elvállaltam egy általa felvázolt másik feladatot. Így hát bár főállású lelkipásztor lettem, de emellett maradok a közéletben is.

– Ezek szerint te is egyetértesz azokkal, akik szerint a kultúra, az oktatás, az egészségügy önálló tárcát érdemelne?
– Nem az a kérdés, melyik terület mit „érdemel”, hanem az emberi teljesítőképesség. Ha egy területnek nincs saját minisztériuma, az államtitkároknak meg kell küzdeniük egy stratégiai kabinettel, egy gazdasági kabinettel… Lehetnek olyan szempontok, melyeket ennyi terület vonatkozásában nem reális megismerni ahhoz, hogy azokat a kormányülésen kellő hatékonysággal, meggyőző erővel tudja a miniszter képviselni, vagy a felmerülő kérdésekre kellő alapossággal tudjon válaszolni. Elfogadom, hogy a miniszterelnök ezt másképp látja. Lassan harminc éve ismerem Orbán Viktort, s többször előfordult, hogy mást gondoltam a politikáról, a kormányzásról, de általában nem nekem lett igazam. Nem gondolom, hogy jobban értenék nála a kormányzáshoz. Nem állítom, hogy azon múlik az egészségügy sorsa, hogy önálló minisztériuma lesz, vagy nem. Én eredményesebben tudtam volna dolgozni, ha fele ennyi területre kellett volna koncentrálni. De miért zárjuk ki, hogy más meg tudja tenni más munkamegosztásban, akár új államtitkárokkal?

A teljes interjút a SZEMlélek blog közli.