Amerika sosem adja fel

A veszteség és a vitalitás emlékműve

A terrortámadások második évfordulójára jórészt eldőlt, mi áll majd a megsemmisült Világkereskedelmi Központ (WTC) telkén. A New York-i városatyák három neves építészt bíztak meg annak a grandiózus tervnek a kivitelezésével, amelynek rengeteg érdeket kell összehangolnia. Sokan ugyanakkor ellenzik az ikertorony-maradványok helyszínén, a Ground Zerón emelendő emlékmű ötletét, mert úgy vélik, az üres tér fejezné ki legjobban a veszteség érzését.

Tervpályázatot valószínűleg még soha nem övezett akkora érdeklődés, mint azt, amelyet tavaly nyáron, immár második körben írtak ki a WTC telkének beépítésére. Az első alkalommal benyújtott munkákat ugyanis mind a város vezetői, mind az áldozatok hozzátartozói alkalmatlannak találták az adott célra, vagyis hogy az új komplexum egyszerre tükrözze a múlt emlékezetét és a jövőbe vetett hitet, s feleljen meg a funkcionalitás és a magasztosság követelményének. A hat válogatott csapat versengéséből idén februárban végül a lengyel származású, de 1965 óta amerikai állampolgárságú Daniel Libeskind irodája került ki győztesen.

A tér látnoka

Libeskind, a kortárs építészet fenegyerek sztárja letisztult, áttetsző szerkezetei a szárnyalás képzetét keltik és intenzív érzelmeket váltanak ki. Szülei túlélték a holokausztot, s a szenvedés művészi formába való átültetése végigkísérte az életét. San Franciscóban és Berlinben a Zsidó Múzeumot, Manchesterben a Királyi Hadtörténeti Múzeumot tervezte, Londonban csavaros hosszabbítást biggyesztett a Victoria és Albert Múzeumhoz.