ADHD: van remény a felnőtteknek is?

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention-deficit hyperactivity disorder, ADHD) a leggyakoribb fejlődéspszichiátriai kórkép, amelyet a mindennapi működést akadályozó figyelemzavar, hiperaktivitás és gyenge önkontroll (impulzivitás) 12 éves kor előtt induló tünetei jellemeznek (1). Sokáig kizárólag gyermekkori zavarnak tartották, amely a felnőttkorra „kinőhető”. Ma már tudjuk, hogy az esetek kb. 50–65%-ában a tünetek egy része felnőttkorban is fennáll, és kezelés nélkül jelentősen ronthatja a működést és az életminőséget (2). Az ADHD felnőttkori tüneteit az 1. táblázat foglalja össze.

Az ADHD diagnózisa felállítható, ha a vizsgált felnőtt páciensnél legalább 5 figyelemzavar vagy 5 hiperaktivitás/impulzivitás tünet legalább 6 hónapon át fennáll, egyértelműen befolyásolva az iskolai/munkahelyi teljesítményt vagy kapcsolati működést. Számos tünet az élet több területén már 12 éves kor előtt észlelhető, és nem magyarázható jobban másik betegséggel vagy pszichiátriai zavarral. A tünetek alapján túlnyomórészt figyelemhiányos, túlnyomórészt hiperaktív/impulzív és kombinált megjelenési típusok definiálhatók (1), a legtöbb páciens a kombinált megjelenési típusba tartozik.

Az ADHD prevalenciája a különböző vizsgálatok szerint gyermekkorban 4–8%, felnőttkorban 2–3% közé tehető (2, 4) (Magyarországon: 1,4%) (5). A felnőtt ADHD-s betegek között szignifikánsan nagyobb arányban fordul elő alacsony iskolai végzettség, munkanélküliség és válás, mint a normatív populációban, gyakrabban kerülnek börtönbe és szenvednek el közlekedési balesetet (2, 3, 6). Az ADHD jelentősen növeli a hangulatzavarok (OR = 3,2), szorongásos zavarok (OR = 3,7), szerhasználati zavarok (OR = 3,8), személyiségzavarok (OR = 15) és tanulási zavarok (OR = 24) előfordulását, valamint az elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás és kórházba kerülés kockázatát is (2). 

Forrás: Medical Tribune

Az ADHD terápiás alapelvei felnőttkorban

Az ADHD felnőttkori kezelésében hatásos gyógyszeres (stimuláns és nem stimuláns gyógyszerek) és nem gyógyszeres terápiák (pszichoedukáció, készségfejlesztés, pszichoterápia) egyaránt rendelkezésre állnak. Bár az egyes terápiás módszerek sokszor önmagukban is hatásosak lehetnek, a többféle megközelítést ötvöző, ún. multimodális kezelés ajánlott. Az optimális kezelés személyre szabott, megtervezéséhez az ADHD tüneti súlyossága mellett a páciens életmódjának, valamint általános és mentális egészségi állapotának felmérése is kiemelt fontosságú. A terápia tehát nemcsak a tünetek csökkentésére fókuszál, hanem kiterjed a maladaptív életvezetési szokások leküzdésére, a megküzdés fejlesztésére és a működés javítására is. A többi pszichiátriai zavarhoz (és krónikus betegséghez) hasonlóan az ADHD nem gyógyítható, de jó terápiás együttműködés, önismeret és egészségtudatosság mellett a megfelelő terápiával hatékonyan kezelhető. Fontos megjegyezni, hogy az adekvát kezelés nemcsak az ADHD, hanem a társuló pszichiátriai kórképek remisszióját is elősegíti, valamint csökkenti a depresszió és szerhasználati zavarok előfordulásának kockázatát. Az alábbiakban röviden áttekintjük az ADHD kezelésében alkalmazható gyógyszeres és nem gyógyszeres terápiákat.

Nem gyógyszeres terápiák 

A nem gyógyszeres terápiák a multimodális kezelés fontos alkotóelemei, amelyek enyhe súlyosság esetén akár önmagukban is elegendők lehetnek (3, 8). A gyógyszeres terápia kiegészítése mellett a gyógyszerek részleges hatásossága vagy ellenjavallata, intoleranciája is fontos indikációjuk lehet. A felnőttkorban bizonyítottan hatásos nem gyógyszeres terápiák közé a pszichoedukáció, a kognitív viselkedésterápia és a tudatos jelenlét meditáción alapuló dialektikus viselkedésterápia tartozik. A gyermekkorban mérsékelten hatásos, az agyi elektromos aktivitás kontrollján alapuló neurofeedback terápia felnőttkori hatásosságáról jelenleg még nem áll rendelkezésre elég adat.

A pszichoedukáció célja a stigmatizáció enyhítése, az adaptív megküzdési stratégiák és az egészségesebb életmód elősegítése. Az ADHD-s betegek körében tipikusan jellemző kaotikus életvezetés helyett a kiszámítható napirend, a rendszeres testmozgás, az egészséges alvási szokások és a tudatos stresszkezelés kialakítása már sokszor önmagában is jelentős javulást eredményez.

Az ADHD pszichoterápiás kezelésében a kognitív viselkedésterápia a legnagyobb hatékonyságú. A terápia a pszichoedukáció mellett a figyelem elterelődésének csökkentését és a jellemzően gyenge végrehajtó funkciók (szervezés-tervezés, priorizálás, gondolkodási rugalmasság, viselkedéskontroll) gyakorláson alapuló fejlesztését kombinálja a kognitív terápia klasszikus alapmódszereivel, elősegítve az ADHD következtében jelentkező hangulati és szorongásos problémákkal való megbirkózást is. A tudatos jelenlét meditáción alapuló dialektikus viselkedésterápia kevésbé hatásos, elsősorban akkor javasolt, ha az ADHD mellett kifejezett hangulati labilitás, impulzivitás, önsértő/szuicid viselkedés is előtérben áll, pl. társuló bipoláris affektív zavar, vagy érzelmileg labilis (borderline) személyiségzavar esetében.

Gyógyszeres terápiák 

A gyógyszeres terápiák az ADHD kezelésében felnőttkorban az elsőként választandó terápiás módszert jelentik, súlyosabb esetekben pedig alkalmazásuk mindenképpen indokolt, hiszen az ADHD hatásos kezelése a társuló pszichiátriai és szerhasználati zavarokból való felépülés javítása mellett mérsékli az ADHD-val járó közlekedési balesetek és kriminalitás előfordulását, valamint az öngyilkosság kockázatát is. 

Összefoglalás

Az egészségi állapot és a komorbiditások figyelembevételével és a mellékhatások monitorozásával a gyógyszeres terápia biztonságosan alkalmazható ADHD-ban. Körültekintően megválasztott gyógyszeres terápiát, pszichoedukációt és pszichoterápiát kombináló multimodális terápiával az ADHD felnőttkorban is hatásosan kezelhető.

Irodalom

1. American Psychiatric Association. DSM-5 Task Force. Diagnostic and statistical manual of mental disorders : DSM-5. Washington, DC: American Psychiatric Association; 2013. 947. 

2. Katzman MA, Bilkey TS, Chokka PR, et al. Adult ADHD and comorbid disorders: clinical implications of a dimensional approach. BMC Psychiatry 2017;22;17(1):302. 

3.  Jain R, Jain S, Montano CB. Addressing Diagnosis and Treatment Gaps in Adults With Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder. Prim care companion CNS Disord 2017; 7;19(5):17–2153. 

4. Simon V, Czobor P, Bálint S, et al. Prevalence and correlates of adult attention-deficit hyperactivity disorder: meta-analysis. Br J Psychiatry 2009;194(3):204–11. 

5. Bitter I, Simon V, Bálint S, et al. How do different diagnostic criteria, age and gender affect the prevalence of attention deficit hyperactivity disorder in adults? An epidemiological study in a Hungarian community sample. Eur Arch Psychiatry Clin Neurosci 2010;260(4):287–96. 

6. Fayyad J, Sampson NA, Hwang I, et al. The descriptive epidemiology of DSM-IV Adult ADHD in the World Health Organization World Mental Health Surveys. ADHD Atten Deficit Hyperact Disord 2017;9(1):47–65. 

7. Demontis D, Walters RK, Martin J, et al. Discovery Of The First Genome-Wide Significant Risk Loci For ADHD. bioRxiv 2017; 

8. Kooij SJJ, Bejerot S, Blackwell A, et al. European consensus statement on diagnosis and treatment of adult ADHD: The European Network Adult ADHD. BMC Psychiatry 2010;10:67. 

9. Quinn PD, Chang Z, Hur K, et al. ADHD Medication and Substance-Related Problems. Am J Psychiatry 2017;174(9):877–85. 

10. Asherson P, Bushe C, Saylor K, et al. Efficacy of atomoxetine in adults with attention deficit hyperactivity disorder: an integrated analysis of the complete database of multicenter placebo-controlled trials. J Psychopharmacol 2014;28(9):837–46. 

1. táblázat. A figyelemhiányos/hiperaktivitás zavar felnőttkorra jellemző tünetei a DSM-5 szerint

A teljes cikket pecsétszámmal rendelkező olvasóink a Medical Tribune-ben, illetve online is olvashatják.