A vérzéses szövődmények gyakorisága, kezelése és kimenetele rivaroxaban kezelés mellett a mindennapi gyakorlatban: a Dresden NOAC regiszter eredményei

A rivaroxabant egyre kiterjedtebben alkalmazzák világszerte pitvarfibrillációban (PF) a stroke megelőzésére, és a vénás thromboembolia (VTE) kezelésére, mindazonáltal kevés adat áll rendelkezésünkre a rivaroxaban kezeléshez köthető vérzéses szövődményekről a mindennapi klinikai gyakorlatban. Ennek a hiánynak a pótlása érdekében a szerzők áttekintették a prospektív, non-intervenciós, az alvadásgátló kezelést felmérő Dresden NOAC regiszterben a rivaroxaban kezeléshez köthető vérzéses szövődmények előfordulását, kezelését, és kimenetelét. 2011. október 1. és 2013. december 31. között 1776, rivaroxabannal kezelt beteget vontak be a regiszterbe. Ezek közül 762 (42,9%) beteg esetén jelentettek, összesen 1082 vérzéses szövődményt a rivaroxaban szedése mellett, vagy az utolsó adag bevétele utáni 3 napon belül (58,9% minor, 35,0% nem-major, klinikailag releváns [NMCL], 6,1% major vérzés). Tehát, a vérzéses szövődmények több mint 90%-a nem-major vérzés volt. Ezek esetén csak ritkán volt szükség intenzifikált kezelésre, a „megfigyelés és várakozás” stratégiája hatékonynak bizonyult az esetek túlnyomó többségében. A major vérzések többsége, több mint 60%-a szintén kezelhető volt lokális terápiával, vagy VVT-massza transzfúziójával, csak 37,8%-ban volt szükség sebészi, vagy intervenciós kezelésre, és mindössze 9,1%-ban, összesen 6 esetben protrombin komplex koncentrátum (PCC) alkalmazására. Az első eseményig eltelt időelemzés szerint 100 betegévre, PF-ban a stroke megelőzésére folytatott kezelés során 3,1 major vérzéses szövődmény esett, a VTE kezelése során pedig 4,1.

Minden vérzéses szövődményt figyelembe véve a vérzéses szövődményekkel rendelkező, rivaroxaban kezelést kapó betegek összmortalitása 0,3%, a major vérzéses szövődménnyel rendelkező betegek mortalitása 10%, a major vérzés utáni, a vérzéshez köthető mortalitás pedig 5,1% volt, ami jobb, mint amit a közelmúltban publikált adatok szerint, nagy betegpopuláció esetén, VKA kezelés mellett találtak (a major vérzéses szövődmények mortalitása 15-20% között volt, intracraniális vérzés esetén pedig elérte az 50%-ot). Továbbá, a kórházi kezeléshez vezető vérzések esetén a 30 napos halálozás 5,1%, a 90 napos pedig 6,3% volt. Egy korábbi vizsgálatban, amelyet szintén Drezdában végeztek, a VKA kezelés mellett kialakult, kórházi kezelést igénylő vérzések kórházi halálozása 7,6%, 90 napos halálozása pedig 14,1% volt. Bár a két vizsgálat nem hasonlítható közvetlenül össze, az adatok azt mutatják, hogy a rivaroxaban kezeléshez köthető vérzés miatt hospitalizált betegek kimenetele nem rosszabb, mint azoké, akik VKA kezelés mellett jelentkező vérzés miatt szorulnak kórházi kezelésre, sőt, inkább jobb. A vérzéses szövődmények egy friss post-hoc analízise a ROCKET AF vizsgálatban az összhalálozás trendszerű javulását mutatta major vérzés után, a rivaroxabannal kezelt betegek esetén, warfarinnal összehasonlítva (kockázati arány, HR 0,69; 95% CI 0,46-1,04), ami majdnem elérte a statisztikailag szignifikáns szintet.

A szerzők úgy gondolják, hogy ez az első olyan vizsgálat, amely a rivaroxaban kezeléshez köthető vérzéses szövődmények előfordulását, eloszlását, kezelését, és kimenetelét a mindennapi klinikai gyakorlatban méri fel, nem válogatott beteganyagban. Az adatok azt mutatják, hogy a vérzéses szövődmények viszonylag gyakoriak rivaroxabannal kezelt betegek esetén, de ezek a vérzések többnyire a minor, vagy NMCL kategóriába tartoznak, és csak ritkán igényelnek bármilyen kezelést. Az összes vérzéses szövődmény mindössze 6%-a major vérzés, és ezek többsége (60%-a) is konzervatívan kezelhető tamponáddal, kompresszióval, vagy VVT-massza transzfúziójával. A major vérzések mintegy 40%-a sebészi, vagy intervenciós kezelést igényelt, de prokoaguláns terápiára, PCC alkalmazásával csak igen ritkán volt szükség.

A Dresden NOAC regiszter adatai azt mutatják, hogy a valós életben a rivaroxaban kezeléshez köthető major vérzéses szövődmények ritkábbak, és a kimenetelük minimum nem rosszabb, hanem valószínűleg jobb, mint a VKA kezelés mellett fellépő major vérzéseké.

(Forrás: Beyer-Westendorf J, Förster K, Pannach S, Ebertz F, Gelbricht V, Thieme C, Michalski F, Köhler C, Werth S, Sahin K, Tittl L, Hänsel U, Weiss N. Rates, management, and outcome of rivaroxaban bleeding in daily care: results from the Dresden NOAC registry Blood. 2014;124(6): 955-962)