A statisztikai megbízhatóság

Mint minden rendes tudományágnak, így a biostatisztikai gondolkodásmódnak is megvoltak a maga különböző korszakai. Az első fajta hiba gyakoriságának elsődlegessége az úgynevezett frekventista szemléletmód alaptétele (melyben közvetve az is benne van, hogy az ismeretlen populáció jellemzőit – átlagát, szórását – a frekventisták rögzítettnek tekintik). A „rivális” filozófiai irányzat a bayesiánus, amely szerint az említett jellemzők nem kőbe vésett, rögzített számok, hanem valamilyen valószínűségi eloszlást követnek és a cél ennek az eloszlásnak a minél pontosabb megközelítése. A legújabb teória pedig a két elmélet egyfajta ötvözete, mely a téves felfedezések arányához kapcsolódik. (A téves felfedezések arányával, az úgynevezett érdekes p-vel már foglalkoztunk és reményeink szerint a bayesiánusok is sorra kerülnek majd rovatunkban.) Egyelőre azonban a frekventista szemléletmód uralja a gyógyszerek törzskönyvezésével kapcsolatos statisztikai területeket, egyrészt azért, mert gyorsabb és gyakorlatiasabb, másrészt azért, mert jelentős előnyre tett szert a számítógép előtti időkben.
Az első fajta hiba egyeduralma tehát egyelőre nem forog veszélyben, azonban a statisztikai elemzésnek nem egyetlen és kizárólagos célja a döntéshozatal. A különböző (beteg vagy egészséges) populációk jellemzőinek megismerése, becslése is fontos. Ahol pedig becsült értékek vannak, ott előkerül a becslés pontosságának kérdése is.