A rendszer nem tökéletes

Khoór Sándor a bevételszerzés rejtelmeiről

Ma még mindig nagy a szakadék a gyógyítók és a gyógyítás feltételeit szervezők között. Dr. Khoór Sándor egyszerre gyakorló orvos és menedzser, elismert kardiológus, osztályvezető főorvos és kórházi finanszírozási igazgató. Ezért, ahogyan ő fogalmaz: a kiegyenlítő szelep funkcióját is betölti az osztályok dolgozói és a kórházi menedzsment között. Munkájáról, többek között a HBCs-rendszer hiányosságairól és a krónikus osztályok krónikus finanszírozási gondjáról kérdeztük.

Melyik munka áll a szívedhez legközelebb?

– Egyértelműen a kutatás. Munkatársaimmal a matematika, a komputertechnika és a kardiológia ötvözésén, az EKG internetes kommunikációján, a non-invazív kardiológiai adatok alapján történő kardiovaszkuláris rizikóbecslésen dolgozunk, ezen a területen „újítunk”. Jelenlegi tudományos munkám a mobil EKG-kommunikáció szakmai megalapozása, amelynek eszközét, a Szívlesőt barátommal, Nieberl József mérnökkel együtt fejlesztettük ki.

Ez izgalmas munka lehet. Egészen más, mint a finanszírozási igazgatóság.

– Az elnevezés tulajdonképpen megtévesztő, mert a finanszírozási igazgató csak a kórház bevételi oldalának igazgatásával foglalkozik. A kiadási oldal egyértelműen a gazdasági igazgató kompetenciája. A harmadik a mindkét területet átfedő controlling igazgatói funkció. Közgazdaságilag jól definiált a munkám: az intézetnek minél több bevételt szerezni, elmenni a lehetőségek felső határáig, mindezt természetesen teljesen jogszerűen. Feladataim közé tartozik az OEP-szerződések állandó szemmel tartása, felügyelete is. Hiszen az egészségügyi intézményeknek figyelniük kell a külső feltételekre (jogszabályokra, szakmapolitikai koncepciókra, az önkormányzati-tulajdonosi egészségügyi ellátások módosított terveire és a többi), de a belső környezetre is. Többek között az egyes szakmák járó- és fekvőbeteg-kapacitásának kihasználatlanságára vagy túlterheltségére, a finanszírozás igazságosságára és még sok minden másra. Meg kell tervezni előre, hogy mi lehet az intézet számára a legelőnyösebb szerződésekben, engedélyekben lekötött kapacitás.