A kis dózisú aszpirin csökkenti a vastagbélrák kockázatát

A Peter M. Rothwell (Oxfordi Egyetem, Anglia) és kollégái által végzett vizsgálatban, amelyet a Lancet online közölt, az átlagosan 6 évig szedett aszpirin mintegy negyedével csökkentette a vastagbélrák előfordulását a 18,3 év medián követési idő alatt (kockázati arány [hazard ratio, HR]: 0,76). Emellett a rák halálozásának kockázata is mintegy harmadával csökkent (HR: 0,65).

Ezzel szemben az aszpirinszedés semmilyen hatást nem gyakorolt sem a végbélrák előfordulására, sem a halálozására (HR: 0,90, illetve 0,80). Ennek ellenére a szerzők azt írták, hogy az aszpirin alkalmazásából fakadó előny annál nagyobb lett, minél hosszabb ideje szedte a személy a gyógyszert – nagyon tartós szedés esetén a proximális kolon rákjának gyakorisága 70 százalékkal csökkent, és kisebb lett a végbélráké is.

Rothwell és munkacsoportja korábban már kimutatták egy szintén 20 éves követéses tanulmányban, hogy a nagy dózisú aszpirin 5 éves szedése mintegy 30 százalékkal csökkentette a kolorektális rák gyakoriságát. A nagy dózisnak azonban vérzéses szövődményei lehetnek, és eddig még a kis adag alkalmazásának jó hatását nem igazolták.

Az aszpirin szerepe

Ezért a mostani tanulmányban négy vizsgálatot tekintettek át a kutatók, amelyeket az Egyesült Királyságban és Svédországban végeztek, és amelyekben összesen 14 033 személy vett részt. A vizsgálatok az aszpirin szerepét kívánták feltárni a vaszkuláris események primér és szekundér megelőzésében. Két vizsgálatban napi 75 mg aszpirint kaptak a személyek, egyben 300 mg-ot, és a negyedikben az egyik csoport 30 mg, a másik 283 mg aszpirint szedett.

A medián 18,3 év követési idő alatt összesen 391 kolorektális rák és 240 halálozás fordult elő. Amikor megnézték, hogy a vastagbél mely szakaszaiban csökkent a rák gyakorisága, akkor kiderült, hogy az aszpirin kizárólag a vastagbél proximális szakaszán volt jó hatású (HR: 0,45), a vastagbél disztális részére és a végbélre nem hatott. Ugyanez állt a vastagbélrákból eredő halálozásra is: a proximális vastagbélrák eredetű halálozás aszpirin hatására jelentősen csökkent (HR:0,34).

Mint a kutatók megjegyezték, másféle kezelések is eltérően hatnak a proximális és a disztális vastagbél tumorjára. Jelentős különbség van a két bélszakasz között – mondták –, részben eltérő embrionális eredetük, részben másféle karciogenetikus mechanizmusaik, és részben a rákjaik másféle molekuláris és genetikai tulajdonságai miatt.

A tanulmány legfőbb értéke, hogy kimutatta: napi 75 mg aszpirin éppen olyan jó hatású lehet a vastagbélrákokra, mint a nagy dózisok. Különösen értékes, hogy az aszpirin hatását arra a proximális bélszakaszra fejti ki, amelynek elváltozásai szigmoideszkópiával egyáltalán nem, és kolonoszkópiával is csak korlátozottan fedezhetők fel.

Vannak gyengéi is a tanulmánynak: ezek közül a legjelentősebb, hogy a viszgált személyek túlnyomórészt férfiak voltak, mégpedig olyanok, akiknek kardiovaszkuláris rizikófaktoraik voltak. Kétséges, hogy az eredmények kiterjeszthetők-e más populációkra is.