A halál utáni öntudat elterjedtségét kutatják
Egyre több tudományos bizonyíték áll rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy az emberi öntudat nem azonnal huny ki a szív leállását követően, közli az Origo.
- Beszélni a halálról
- Az a baj, hogy erős a szíve
- Ugyanolyan minden halálközeli élmény?
- A terminális rákbetegekkel meg kell beszélni életvégi céljaikat
- Álmok és víziók a halálos ágyon
- Az orvosok jobban, okosabban halnak
- Hogyan lehet személyessé tenni a haldoklást?
- Mit kellene tennünk a haldoklókkal?
- Laikusként foglalkoznak a haldoklókkal az ápolók?
- Halálfélelem ellen
- A halál sem biztos
- Halálközeli élményt hoz az agy elektromos tevékenysége
- Spirituális növekedést is hozhat a gyász
- Szabályozni kellene az életvégi döntéseket
„A terminális esetek túlnyomó részében az orvosok akkor állapítják meg a halál beálltát, amikor a szív már nem ver tovább” – mondta dr. Sam Parnia kutató orvos (NYU Langone School of Medicine).
Az elmúlt időszakban végzett állatkísérletek kimutatták, hogy nem minden egyértelmű, a halál beálltának perceiben az agyi aktivitás ugyanis ugrásszerűen megnő. 2013-ban például a kutatók kilenc patkány esetében idéztek elő hirtelen szívhalált, miközben a rágcsálók agyát EEG készülékkel figyelték. Nagyjából 30 másodperccel a szív leállása után olyan agyi aktivitási mintázatot sikerült megfigyelni az állatoknál, amilyet az „öntudatos agy” produkál. Emellett a vizuális információk feldolgozását végző látókéreg is feltűnő aktivitást mutatott.
Parnia és kollégái most a halál utáni öntudat elterjedtségét kutatják, vagyis egy olyanfajta tanulmányt készítenek, amelynek keretében nagy számban vizsgálnak olyan európai és amerikai embereket, akik hirtelen szívmegálláson estek át, de aztán visszahozták őket az életbe. A munkában résztvevő szakértők szerint ilyen volumenű kutatómunka idáig nem született. A végső cél annak feltérképezése lesz, hogy a halál megtapasztalása során milyen élményeket élnek át az érintettek, és ezek a tapasztalatok mennyire számítanak egyetemesnek, azaz hasonló esetben mindannyian ugyanezekkel a benyomásokkal szembesülünk-e.
Parnia elmondta, a kutatók azt is meg akarják vizsgálni részletesen, hogy mi történik az aggyal a szívmegállás, a halál beállta, majd az újraélesztés folyamata alatt: kíváncsiak arra, mennyi oxigént kap ilyenkor a központi szerv, mikor „kapcsol be” újra a nagyagykéreg, valamint milyen kapcsolatban állnak a „túlvilági tapasztalatok” az agy aktivitásával. A kutatók szerint a tudományos munka szempontjából most leginkább arra van szükség, hogy az agy kritikus pillanatokban történő megfigyelésének metódusát tovább tökéletesítsék, hatékonyabban élesszék újra a pácienseket, valamint a szív „újraindítása” során eredményesebben előzzék meg az agyban bekövetkező visszafordíthatatlan károsodásokat.
„Ezzel párhuzamosan mi az emberi elmét és öntudatot fogjuk tanulmányozni a halál kontextusában, vagyis azt akarjuk megérteni, hogy a halál ideje alatt az öntudat eltörlődik-e vagy megmarad egy darabig – mindez pedig hogyan kapcsolódik ahhoz, ami az agyban történik” – magyarázta Parnia.
Azt viszont már most is tudjuk, hogy nagyon különös dolgok játszódnak le a halál pillanatában, és utána is. Két 2016-os tanulmányból kiderült, hogy a halál beállta után 48 órával számos gén működőképes maradt, sőt aktivitásuk fokozódott. Az eredmények a szervátültetéseken átesettek számára is fontosak lehetnek, emellett a halál fogalmának újragondolására sarkallhatnak.
