A fájdalomcsillapítás elemzése

BIOSTATISZTIKA 24.

Amennyire sokféleképpen mérhetjük a fájdalmat, annyira sokféleképpen dolgozhatjuk fel a begyűjtött adatokat. Az értékelési módszerek lényegesen eltérnek aszerint, hogy krónikus vagy akut fájdalomról van szó.
Az akut fájdalomnál az „elmúlt/ nem múlt el” vagy a „mennyit csökkent a kezdeti értékhez képest” típusú adatokra a szokásos – általában nem paraméteres – statisztikai próbák alkalmazhatók. Vizuális analóg skálák esetén – bár a folytonos változókra alkalmazható módszerek gazdagabb eszköztárából válogathatunk – az eredmény sokkal nehezebben interpretálható. Vannak ugyan támpontok, például általában a 13 mm-esnél nagyobb változást tartják klinikailag is jelentősnek, meg azt is mondják, hogy a 10–39 mm az enyhe, a 40–60 mm pedig a közepes fájdalomnak felel meg, de minek ez a játék a milliméterekkel, ha végül visszaalakítjuk az eredményeket a besorolást megkönnyítő négypontos (nincs, enyhe, közepes, erős) skálára? Egyébként matematikailag bebizonyítható, hogy az ötnél több fokú skálák kevés plusz információt tartalmaznak (és alig növelik a statisztikai próba erejét) az öt- vagy annál kevesebb fokúakhoz képest.