hirdetés
2024. április. 18., csütörtök - Andrea, Ilma.
hirdetés

 

A fájdalom egyidős az emberiséggel

A fájdalom, amely egyidős az emberiséggel, ősidők óta óriási problémát jelent, kezelése azonban még napjainkban sem igazán megoldott - hangsúlyozta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke annak kapcsán, hogy a fájdalomcsillapítás volt a központi témája az Összefogás az agykutatásért és a betegekért címmel a közelmúltban megrendezett budapesti szimpóziumnak.

- Egy idegrendszeri kérdéssel foglalkoztunk, hiszen a fájdalom megélése az agyban történik. A legkülönfélébb aspektusból, több tudományterület szempontjából elemeztük a kérdést. A neurológia, az idegsebészet, a farmakológia, az élettan egyaránt próbál választ adni arra, hogy hogyan lehet a fájdalmat csillapítani... Azért ilyen fontos a kérdés, mert élete során mindenki részese a fájdalomnak. Negatív érzésként éljük meg, ám a fájdalomérzet igen fontos szerepet tölt be az ember életében, hiszen nélküle állandó életveszélyben lennénk, például megégetnénk magunkat, ha nem rántanánk el a tűz elől a kezünket - magyarázta az agykutató-akadémikus.
Másrészt a fájdalom a vészcsengő szerepét játssza. Az akut fájdalom jelzi, hogy valami baj van a szervezetben, gyulladás keletkezett, perforált a vakbelünk vagy éppen infarktus lépett fel. Ez arra készteti a beteget, hogy orvoshoz forduljon.
- A modern diagnosztikai eszközök megjelenése előtt a fájdalom volt az orvos legfőbb támasza a kórismézésben. Ám napjainkban is a fájdalom helye, jellege, időtartama segít megállapítani a tünet okát - emelte ki Vizi E. Szilveszter. Mint kifejtette, az akut fájdalom mellett létezik krónikus is, amelynek hátterében többnyire gyulladás vagy daganat húzódik meg. Emellett a XXI. században az életkor növekedésével egy új betegségtípus, az izületi bántalmak váltak, válnak uralkodóvá. Az emberi szervezet ugyanis a mechanikus terhelést bírja a legkevésbé, s ez a krónikus fájdalommal járó izületi megbetegedések számának emelkedéséhez vezetett.
- Léteznek fantomfájdalmak is, amelyek mind a mai napig a kutatások izgalmas témáját képezik. A sérült végtag, amelyből hihetetlen fájdalom érte tartósan a beteget, az amputálás után ugyanúgy fáj. A páciens legalábbis úgy érzi, mintha a végtagja még mindig meglenne, itt a fájdalomérző idegpályák további izgalmáról van szó - magyarázta.
Két ember fájdalma sohasem hasonlítható össze, mivel mindenkinél más a fájdalomküszöb. Ezt az agykutató így értékeli:
- Ez a központi idegrendszer, az agyunk strukturális és funkcionális berendezésétől függ. Mindenki másképp reagál: van, aki jól bírja a fájdalmat, s van, aki egyáltalán nem viseli el. Attól függ, hogy mennyi belső fájdalomcsillapító, endorfin (endogén morfin) képződik a szervezetünkben. Az endorfin azonban más esetben, így sportolás közben is felszabadul, kellemes érzést kiváltva.
A fájdalom nagymértékben befolyásolja az ember kedvét, magatartását, gondolkodását, életvitelét. A fájdalmat nehezen tűrő személy igen könnyen válik depresszióssá. Ismert azonban az is, hogy a depressziós személyek érzékenyebbek a fájdalomra, esetükben alacsonyabb a fájdalomküszöb.
- Az emberhez méltó élet érdekében biztosítani kell a fájdalom csillapítását. Már az ősember is törekedett a fájdalomcsillapításra. Nem véletlen, hogy az olyan fájdalomcsillapítók, mint a morfin, vagy az ópium már az ókori írásokban is szerepeltek. Az akut fájdalom esetében, amelynek mindig van kiváltó oka, a legjobb fájdalomcsillapító a gond megszűntetése. Emellett meg lehet gátolni az idegvezetést a fájdalomérző idegpályákon. A napóleoni háborúk során, Oroszországban a francia sebészet hatalmasat fejlődött, mert a rendkívüli hidegben szinte fájdalomcsillapítás nélkül lehetett operálni. A hideg ugyanis csökkentette, vagy gátolta az idegvezetést - adott rövid történeti áttekintést Vizi E. Szilveszter, hozzátéve: - Meg lehet kísérelni megváltoztatni a fájdalom megélését az agyban. A legszebb példa erre a fogfájás, amely azonnal megszűnik, amikor a fogorvosi székben helyet foglalunk. Miért? A félelem, a stressz miatt a szimpatikus idegrendszer izgalomba kerül, s elmúlik a fájdalom, nem véletlen, hogy a harctéri sérüléseket sem érezték a katonák. Éjszaka viszont, amikor a paraszimpatikus idegrendszer kerül túlsúlyba, erősebb a fájdalomérzet...Tehát a fájdalom, a fájdalom megélése befolyásolható. A daganatos fájdalom esetében, amelyet a köztudatban csillapíthatatlannak hisznek, inkább a fájdalom megélését igyekeznek befolyásolni. Nagyon érdekes, hogy ezek a szerek ugyanazokon a receptorokon fejtik ki hatásukat, mint a belső fájdalomcsillapítók, az endorfin.
Vizi E. Szilveszter kitért arra, hogy a korszerű fájdalomcsillapítóknál arra törekednek, hogy a készítmények a legkevesebb mellékhatással csökkentsék a kellemetlen tüneteket.
- A fájdalomcsillapítók mellékhatásai okoznak gondot. A legkülönfélébb fájdalomcsillapító gyógyszerek vannak, de a nagyon hatékony készítmények majd mindegyikéhez, amelyek a rákos fájdalmat csökkentik, hozzászokik a szervezet. A rákos fájdalom csillapítása korunk egyik nagy problémája. Az izületi gyulladások kezelésére alkalmazott szalicilátok viszont gyomorvérzést okozhatnak. Az amerikai lakosság a szalicilátok miatt több vért vesztett, mint a második világháborúban. Ezek mikrovérzések, amelyeket nem veszünk észre - magyarázta az agykutató-akadémikus, végül pedig kitért a fájdalommal kapcsolatban a paprika csípősségéért felelős vegyületre, a kapszaicinra, amely a fájdalomérzékelő idegek blokkolására alkalmas gyógyszerkísérletek "alapvegyülete".
- A kapszaicin a fájdalomérző receptorokon keresztül hat: először nagy kínokat és vérbőséget okoz, majd fájdalommentességet. Hatalmas munka folyik a gyógyszeriparban, hogy a fájdalomcsillapításra alkalmas kapszaicin-származékokat találjanak - jelölte meg végül a kutatások egyik fontos irányát Vizi E. Szilveszter.


Fried Judit (MTI-Press)

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink