hirdetés
hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

1/1. Az egészség-gazdaságtan kialakulása

Az egészség-gazdaságtani elemzesek helye és szerepe

Az egészségügy mint a gazdaság igen fontos része, hosszú ideje a társadalmi érdeklôdés középpontjában áll, hiszen tárgya, az egészség megőrzése, illetve minél teljesebb helyreállítása elemi igény és elvárás napjainkban.

A világ fejlettebb részén jelentős összegeket, a GDP (bruttó hazai össztermék) 7–16 százalékát fordítják az egészségügy működtetésére és fenntartására, ám még az itt dolgozó szakemberek sem tudják, hogy területük a világ első számú „iparágává” nőtte ki magát: ma már a világon mindenütt messze többet költenek az egészségügyre, mint például a hadiiparra. A növekvő társadalmi elvárások és az egyre gyorsabban emelkedő egészségügyi kiadások finanszírozhatóságának a dilemmája segítette elő, hogy a közgazdaságtan „kiterjesztette fennhatóságát” az egészségügyre is.

A közgazdaságtan nagyon fiatal tudományág, a matematika, a csillagászat, a kémia, az orvoslás több ezer éves történetéhez képest csupán körülbelül 300 éves múltra tekint vissza. Elismertségét és növekvő szerepét azzal igazolta, hogy a különböző korok legnagyobb gazdasági problémáira adekvát válaszokat és megoldásokat keresett. Az erős alkalmazott tudományi jelleg tette lehetővé, hogy az 1970-es évektől komoly segítséget nyújtott az egészségügy közgazdasági hátterének tisztázásában. Ekkorra tehető ugyanis annak a dilemmának a jelentkezése, hogy a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások optimális allokációját hogyan lehet elvégezni az egészségügyben; kinyílt a finanszírozási olló, s egyidejűleg erőteljesen megnőttek az egyéni elvárások. E kettős nyomás hatására kezdték el az egészségügyi programokat közgazdasági szempontok és módszerek alapján értékelni: kialakult a health economics, az egészség-gazdaságtan.

Az egészségügyi döntések meghozatalában már nemcsak allokációs orvosszakmai szempontok, hanem pénzügyi-gazdasági megfontolások is szerepet játszanak, és valószínűsíthető, hogy az egészség-gazdasági tényezők hatása tovább erősödik a közeljövőben. Az első nagy horderejű elemzést Kenneth Arrows végezte el 1963-ban (a költség-haszon vizsgálatok az olasz Vilfredo Pareto,a magyar származású Káldor Miklós és a Nobel-díjas Hicks elméleteinek kiterjesztésén alapultak), majd egymást követték azok az alkalmazások, amelyek az egészségügyi programokat közgazdasági szempontok alapján értékelték.

A makroszintű problémák után mikroszinten is jelentkeztek a megoldandó kérdések: a már jelzett erőforrás-szűkösség miatt nem biztosítható az egészségügyi kiadások növekedése, s a betegek számára sem állhat rendelkezésre a gyógyulásukat segítő teljes egészségügyi vertikum. Ezért is terjedtek el az egészségügyi technológiák valós értékét számszerűsítő teljes körű gazdasági elemzések (költség-haszon, költséghatékonysági elemzések stb.), többek között Alan Williams és yorki egyetemi kollégái munkássága révén. Sorra alakultak először Nyugat-Európában (Anglia, Svédország, Hollandia stb.) és Észak-Amerikában azok a kutató és oktató központok, amelyek a jelzett kérdésekre keresték a válaszokat. Az 1990-es évek végétől, de különösen a 2004-es EU-csatlakozástól kezdődően Magyarországon is megnőtt az egészségügy gondjainak a közgazdasági szempontokat érvényesítő megoldása iránti igény, és a nyugat-európai trendeknek megfelelően hazánkban is létrejöttek oktató-kutató központok.

Mivel az egészségügyi költségek jelentős része a gyógyszerekhez köthető, az 1980-as évektől kezdődően az egészség-gazdaságtanon belül egy új terület jelentkezett, amely a gyógyszerek közgazdasági kérdéseinek elemzésével foglalkozik; ez farmakoökonómia néven nyert széles körű alkalmazási lehetőséget. Az egészség-gazdaságtan egy viszonylag új, interdiszciplináris tudományág, az alapfogalmainak helyes értelmezése és alkalmazása egyre fontosabb az egészségügyi rendszer szereplői számára.

 

Az egészség-gazdaságtan alkalmazásának főbb területei

• az egészségügyi kiadások növekedésének lassítása, az egészségügyi kiadások elemzése,

• az egészségpolitika kontrollja,

• a finanszírozó vásárlói döntéseinek megalapozása,

Szemlélet kiterjedtsége

Makroszintű alkalmazás

• új innovatív technológiák átfogó társadalmi kontrollja és iparpolitikája,

• az ellátórendszer és az egészségügyi technológiák piacának optimális működtetése (a piac struktúrája),

• az egészségügyi technológiák rendszerének makroszintű árképzése (termelői ár, árrés, fogyasztói ár)

• betegorientált hatásosság (élethossz és életminőség) mérése, a klinikai paraméterek helyett konkrét egészségügyi technológiák kapcsán,

• az orvos gazdasági döntéseinek megalapozása,

Mikroszintű alkalmazás

• finanszírozási szempontok szerinti terápiás irányelvek (guideline-ok) kialakítása,

• a beteg mint vásárló döntésének megkönnyítése,

• az egészségügyi technológiák és szolgáltatások alkalmazásának és forgalmazásának helyi szintű optimalizációja,

• a kutatás-fejlesztési folyamat gazdasági döntéseinek racionalizálása (termék-árképzés, go-no go típusú döntések)

Fő cél

Az egészségügyi piac optimális üzemeltetése

A napi szintű döntések megalapozása

Bodrogi József
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 5,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés