hirdetés
2018. szeptember. 19., szerda - Vilhelmina.

Probiotikumokról, mikrobiológusként

Az emberi testben saját sejtjeink 10-100-szorosát teszi ki a mikrobiom baktériumsejtjeinek száma. Ezek a külső és belső testfelületekkel határolt tér kitöltésén kívül a nekik otthont biztosító gazdaszervezet védelmét is ellátják, hasznos anyagokat termelve is hozzájárulnak egészségünk védelméhez.

Ádám és Éva

Amikor Ádámnál és Évánál kezdi valaki mondandóját, akkor a kezdetekhez nyúl vissza. Egy mikrobiológusnál a kezdet Robert Koch és Louis Pasteur, a 19. század két nagy tudósa. Még előttük Hyeronimus Fracastorius 15. századi olasz orvos felismerte a himlő, a pestis és a „francia betegség” (vérbaj) fertőző természetét. A csillagászati távcső alkalmazása közeli objektumok vizsgálatára, a mikroszkóp megalkotása (Zacharias Jansen majd Anthony van Leeuwenhoek)elvezetett a szemmel nem látható objektumok, így a baktériumok megfigyeléséhez is. Ekkor jött Pasteur és Koch, akik – többek között – megtalálták a mikrobák mesterséges körülmények közötti megsokszorozásának, a tenyésztésnek a lehetőségeit. Koch megállapította a fertőzések és az azokat okozó mikrobák kapcsolatának rendszerét, posztulátumaiban megfogalmazta, milyen követelményeknek kell eleget tennie egy mikroorganizmusnak, hogy elfogadhassuk egy fertőzés kórokozójaként.

Az Édenkert a feltételezések szerint a Közel-Keleten, Josephus Flavius szerint a Nílus völgyében lehetett. A mikrobiológia számára is itt termett a tudás gyümölcse. Egyiptomban 1883-ban egy kolerajárvány felszámolásán francia–német kutatócsapat (többek között Kochrészvételével) dolgozott. Koch és kutatócsoportja itt egy hajlott pálca vagy vessző (comma) alakú baktériumot izolált a betegek székletéből, majd az ugyanebben az évben Indiában zajló járvány betegeiből szintén. Mivel ez a baktérium hiányzott az egészséges ember székletéből, de a járványos területen fogyasztott ivóvízből, és a betegek mintáiból mindig kimutatható volt, gyógyulást követően azonban ismét eltűnt a székletből, mindenben megfelelt saját posztulátumainak, ez látszott a betegség kórokozójának, és alakja után a Vibrio comma elnevezést kapta. Ezzel végérvényesen cáfolták a miazmaelméletet, mely szerint a hasmenéses betegségeket a lápos, vizenyős talajból kiáradó bűzös kipárolgások belélegzése okozná, ezzel mind a mikrobiológia, mind a közegészségtan kialakítása lendületet kapott.

Egy Nobel-díj előzményei

Koch igazi tudósként nem a saját dicsőségének emelését tekintve céljának, az izolált baktériumot elmélete leírásával együtt elküldte a többi ismert mikrobiológusnak, köztük Ilja Mecsnyikovnak is, aki a miazmaelmélet meggyőződéses híve volt. Ő, hogy látványosan bizonyítsa igazát, a kapott tenyészetet – a kolerabaktériumot – megitta, és – semmi baja nem lett! Ezen felbátorodva több munkatársa is követte példáját. Közöttük volt, aki szintén tünetmentes maradt, és voltak, akik súlyosan megbetegedtek, kolerásak lettek. Mivel a baktérium ugyanaz volt, Mecsnyikov számára ez azzal a tanulsággal is szolgált, hogy a fertőzés kialakulásában a gazda, az ember is döntő tényező. Mivel a baktérium, amit elfogyasztottak ugyanaz volt, az eltérő reagálást csakis az okozhatta, hogy az emberek szervezetében volt különbség.

Ezt a különbséget a bélben élő baktériumokban találta meg. Ismert volt már, hogy a székletben nagyszámú baktérium él. Ezeket Mecsnyikov „jó baktériumoknak” nevezte, szemben a betegséget okozó „rossz baktériumokkal”. Akinek a vastagbelében kevesebb jó baktérium él, ott könnyebben megtelepednek a kórokozó rossz baktériumok, az az ember könnyebben fertőződik meg. Az ebből kiindult kutatásait honorálták 1908-ban – Ehrlich-hel megosztva – orvosi Nobel-díjjal. Ez, hogy egy döntően hibás feltételezés egy kiváló elmét tévedésének belátása mellett egy korszakalkotó felismerésre vezetett, a tudomány hatalmas tanulsága.

Ma már tudjuk, hogy a fertőzés kialakulásához szükséges a gazda (az ember) fogékonysága, valamint az, hogy ez a fogékony szervezet egy fertőzés kialakítására egyáltalán képes kórokozó ehhez elegendő mennyiségével találkozzon egy időben. Ha valakinek a szervezete átmenetileg vagy tartósan legyengült állapotú (immunbetegség, éppen zajló más betegség, stressz, orvosi beavatkozások, stb. okán), az könnyebben betegszik meg, mint akár ő jobb kondíciójú állapotában, vagy egy egészséges, jó fizikai-lelki állapotú ember. Ugyanannak a kórokozónak nagyobb mennyisége (csíraszáma, élő sejtje) szükséges fertőzés kialakításához egy ellenálló, mint egy kevésbé védett, fogékonyabb ember megbetegítéséhez. És azt is tudjuk, hogy a szervezetünkben élő saját baktériumaink, a mikrobiomnak is nevezett normál baktériumflóra azzal biztosít biológiai védelmet számunkra, hogy betölti a rendelkezésére álló biológiai életteret (a bélüregben vagy a nyálkahártyák felszínén). Ezáltal megnehezíti a kórokozók megtelepedését, amik ha betöltetlen ökológiai teret találnak, már kisebb számban is képesek a fertőzést kiváltani. Ha ez a normál baktériumflóra sérül, az összetétele vagy a mennyisége megváltozik (egyes fajok eltűnnek, antibiotikum szedését követően számuk lecsökken), akkor idegen baktériumok, köztük kórokozók is meg tudnak telepedni, kevesebb kórokozó is elegendő egy olyan fertőzés kialakításához, amit egészséges emberben csak nagyságrendekkel több baktérium bevitele képes létrehozni.

Mi lakozik egy emberben?

Az emberi testben saját sejtjeink 10-100-szorosát teszi ki a mikrobiom baktériumsejtjeinek száma. Ezek a külső és belső testfelületekkel határolt tér kitöltésén kívül a nekik otthont biztosító gazdaszervezet védelmét is ellátják, hasznos anyagokat termelve is hozzájárulnak egészségünk védelméhez. Születésekor a magzat még steril. A szülőcsatornában találkozik először baktériumokkal, ezek köréből kerülnek ki azok a törzsek (a baktériumok egyedeinek megfelelő kategória), amik majd benépesítik testét, és az így összeálló normál flóra („népesség”) az egész élet során vagy annak hosszabb életszakaszaiban állandó összetételű marad. Ahogy egy bizonyos földrajzi területen, a klíma, a domborzat és a talajviszonyok által meghatározva a növénytakarót jellemző fa-, cserje- és aljnövényzeti fajok alkotják, és ezek egymáshoz viszonyuló aránya is állandó. Az emberi flórát viszont nem csak a fajok meghatározott kompozíciója jellemzi, de adott fajon belül a gazdára jellemző törzsek egyedisége is.

Milyen szerepet töltenek be bennünk a baktériumok? Alattvalókkéntbenépesítik a nekik juttatott terület minden zeg-zugát, ott nem marad hely idegeneknek. Szorgalmas földművesként hasznos anyagokat (pl. K-vitamint) állítanak elő számunkra, vagy segítenek a tápanyagot a bélben könnyebben felszívódó alakba hozni. Olyan anyagokat termelnek, amikkel környezetüket élhetetlenné teszik idegen baktériumok számára (pl. a hüvely tejsavbaktériumai savas környezetet hoznak létre). Törzseik állandó összetételével stabilitást teremtenek ökológiai életterükben.

Belső természetvédelem

Ha ez az egyensúly megbomlik, könnyen belátható, hogy az befolyással van az ember életfolyamataira, hiszen a belső állandóság, a homeosztázis fenntartásában fontos elemek esnek ki időlegesen vagy tartósan. Ez a sérülés létrejöhet a szervezet egyensúlyának betegség következtében végbemenő megváltozása (pl. cukorbetegség), életvitel-változás (táplálkozás, dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás, stressz), gyógyászati beavatkozások (immunszuppresszív kezelés, dekontaminálás) következtében; a bélflóra jelentős csökkenése felléphet intenzív vírusos hasmenés nyomán is, a béltartalom hígulása miatt.

Sérülhet a mikrobiom tudatos emberi beavatkozás eredményeként is. Minden antibiotikum-kezelés nemcsak a kórokozót pusztítja, hanem a szervezet összes, az adott szerre érzékeny „saját” baktériumát is. Ennek eredménye például hasmenés, súlyos formájában egy a bélben toxinokat termelő baktérium, az antibiotikumoknak ellenálló Clostridium difficile túlszaporodásaként jellegzetes kórforma, az antibiotikummal összefüggő hasmenés, álhártyás colitis, bélfali nekrózis, halál is lehet. Enyhébb esetben a bélüreg hiányos benépesültsége azt eredményezi, hogy egy kórokozó (pl. szalmonella) kevesebb sejtje is hasmenéses bélfertőzést alakíthat ki, mint egy egészséges bélflórájú ember esetében. Ugyanez lesz a helyzet akkor is, ha valaki antibakteriális szappannal vagy tusfürdővel tisztálkodik, és gyilkolja bőrét védelmező baktériumait, vagy az indokolatlan irrigálással megkönnyíti egy hüvelyi gombásodás kialakulását.

Vissza Mecsnyikovhoz

Ha magas a „jó baktériumok” száma, akkor a „rossz baktérium” nehezebben fertőzhet. Ebből jutott Mecsnyikov arra a következtetésre, hogy ezeket a protektív baktériumokat külső forrásból, például élelmiszerrel bejuttatva fokozhatjuk a szervezet ellenálló képességét. Ez a probiotikum-kultúra: hasmenés ellen, antibiotikum-hatás kompenzálására szedjünk probiotikumokat. Ezek olyan baktériumfajok, amelyek a bélflórában kitöltik a keletkezett ökológiai űrt, pl. lactobacillusok, bifidobacteriumok. Rokonaik vagy fajtársaik a bélflóra saját tagjai egy részének.

A kívülről szervezetünkbe bejutó baktériumok sorsa többféle lehet. Vannak (lehetnek) közöttük ártalmasak, betegséget kialakítók. Vannak olyanok, amik emberben nem találják meg életfeltételeiket, nem telepednek meg, átutazók. Vannak olyanok, amik új életteret találva tartósan megtelepednek, részeivé válhatnak az állandó baktériumflórának, és ott esetleg új folyamatokat honosíthatnak meg. És vannak azok, amik nem maradnak meg tartósan az emberben, de amíg ott tartózkodnak, addig hasznosak számára. Vendégmunkások, amik elvégzik például a betolakodó kórokozók távoltartásának feladatát, majd a mikorra a saját baktériumflóránk regenerálódott, természetes úton távoznak a szervezetből. Ez utóbbi kategóriába tartoznak a probiotikumok. Ellenőrzött ipari előállítású forma mellett például a klasszikus aludttej is tartalmaz egy sor jótékony tejsavbaktériumot, ezzel élvezeti és protektív hatást egyaránt jelent.

Mit eszik a probiotikum?

Saját érdekünk tehát, hogy gondoskodjunk normál baktériumflóránkról. Ennek egyik eleme, hogy vigyázzunk rájuk, ne pusztítsuk őket. A másik, hogy gondoskodjunk megfelelő táplálásukról. A bélflóra baktériumai részben azokat a tápanyagokat hasznosítják, amiket az ember is. A szelektív táplálás, a hasznos baktériumaink számára energiaforrást jelentő, de az ember által nem hasznosítható tápanyagok megerősítik a normál flórát, ezzel segítik a kórokozókkal szembeni védelmet. Kereskedelmi forgalomban számos ilyen prebiotikum kapható. Talán a legismertebb az inulin, egy olyan összetett szénhidrátból álló növényi rost, amit az emberi szervezet nem képes bontani, ellenben a bélbaktériumok enzimjei hasznosítanak. Ennél egyszerűbb a burgonyakeményítőre támaszkodni, ami hagyományos táplálkozásunknak is része. Ezt a vegyületet natív, természetes formájában nem tudjuk megemészteni. Mivel a burgonyát sütve vagy főve fogyasztjuk, a hőkezeléssel a keményítő szerkezete megváltozik, emészthetővé válik. Nem köztudott viszont, hogy ha a főtt krumplit a főző vízben hagyjuk lassan kihűlni, akkor a keményítő visszaalakul a natív kristályos formájába, azaz az étel ízletes és fogyasztható lesz, de számunkra hasznosuló kalóriatartalma csökken, ugyanakkor prebiotikumként táplálja hasznos baktériumainkat.

Probiotikumokról, nem mikro-biológusként

Ne felejtsük el, hogy az ember vegyes táplálkozású állat. Táplálékában egyaránt kell szerepeljen állati és növényi eredetű fehérje, szénhidrát, és zsírok, okosan megtervezett arányban. Az egészséges táplálkozásba történő minden beavatkozás felborítja azt az egyensúlyt, ami a szervezetünk egészségét tartja fenn. Biológusként, nem mikrobiológusként az a véleményem, hogy a tartós szándékos éheztetés (pl. túlzásba vitt fogyókúra), a szelektív éheztetés (valamely táplálék-összetevő mellőzése vallási, filozófiai vagy divat okokból) megváltoztat egy sor élettani folyamatot, és természetszerűleg befolyásolja azt a mikroklímát, amiben a baktériumflóra próbál élni. Ha ez megváltozott, akkor a benne élő mikrobiomnak is erre reagálnia KELL, nem maradhat ugyanolyan (nem tud ugyanolyan maradni), mint a természetes. Ha egy talajt vegyszerezés vagy bármi behatás (pl. savas eső) megváltoztat, akkor a rajta élő vegetáció is változik: egyes fajok eltűnnek, mások száma változik, ezek a változások további láncreakciókat indítanak el, új fajok (gyomok, özönfajok, stb.) jelennek meg. A mező, az erdő nem lesz többé ugyanaz.

A mikrobiom tartós és végzetes sérülését csakis a saját baktériumok pótlásával lehet helyrehozni. Az idegen eredetű probiotikus vendégmunkás-baktérium nem marad meg örökre a bélcsatornában. Ahogy a pilisi karsztbokorerdő helyére is lehet citrusligetet telepíteni, de néhány év alatt az ki fog pusztulni, és jó esetben, ha a pusztító hatás nem áll fenn tovább, visszanő az eredeti vegetáció. Mert azon a talajon, azon a klímán csak azok a fajok őshonosak.

Gyógyító mikrobák?

Van egy civilizációs betegség, a gyulladásos bélbetegség vagy Crohn-betegség, amely a vékony- és vastagbél falának minden rétegét érintheti, felszívódási zavarok mellett fekélyesedést, elhalást is eredményezhet. Feltételezik, hogy kialakulása és egyre gyakoribb megjelenése összefügg a nyugati civilizációs életmóddal. Tudjuk, hogy immunrendszerünk egészséges fejlődése megkívánja, hogy gyakori antigén-ingerek érjék. Az ilyen stimulusok elmaradása, a túlzott tisztaság, steril élelmiszerek és italok fogyasztása, fertőtlenített környezet oda vezethet, hogy immunrendszerünk fejlődése során nem találkozik azokkal a baktériumokkal és parazitákkal, amiknek őseink ki voltak téve. Ezzel túlérzékenyítetté válik, bizonyos ingereket túlreagál. Az irritábilis bél szindróma bizonyos formáinak kezelésében sikerrel alkalmaztak kísérleti eljárásokat, melyek során pl. olyan férgeket (sertés ostorgiliszta, Trichuris suis) juttattak a beteg bélcsatornájába, amik emberben nem képesek szaporodni, néhány hét alatt távoznak, de addig antigénjeikkel jó irányba stimulálják a beteg immunrendszerének működését: a hasmenés múlik, a fájdalom enyhül, akár 6 hónapra egy kezelés nyomán. Feltételezik, hogy egyéb immunológiai eredetű betegségek (sclerosis multiplex, rheumatoid arthritis, asztma) gyógyítására is alkalmazható lehet.

Feltételezik, hogy az egészséges bélflóra képes a bél nyálkahártyájának gyulladásos folyamatait mérsékelni, a fekélyképződésben szerepet játszó proteolítikus baktériumok visszaszorítása révén, ezért probiotikum-kúra is alkalmas lehet a betegség kezelésére.

 

 

 

Dr. Barcs István, főiskolai tanár, tanszékvezető, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Epidemiológiai Tanszék
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
 

A rovat támogatója

 

 

Aktuális szerkesztőnk

 

 

Dr. Barcs István
főiskolai tanár, tanszékvezető,  Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Epidemiológiai Tanszék  

 

Életrajz>>>

 

Az SBO-k problémája nem oldható meg a sürgősségi ellátóhelyek gondjainak a kezelésével, hanem komplex, az egész problémát átgondoló középtávú program kellene.

Meglepő, de ettől még igaz: egy amerikai és egy dán cég uralja a globális sperma-piacot, mindkettő azt állítja, hogy az ő készleteik a legnagyobbak.