hirdetés
2018. december. 11., kedd - Árpád.

Minőségi, biztonságos ellátást támogató képzést szeretnének

Endoszkópia: lesz utánpótlás?

Minőségbiztosított gyakorlati képzés bevezetését szorgalmazza ellenőrzött oktatóhelyeken a Magyar Gasztroenterológiai Társaság (MGT) – mondta a MedicalOnline-nak dr. Szepes Attila, a Bács-Kiskun Megyei Kórház Gasztroenterológiai Osztályának vezető főorvosa. Az MGT vezetőségi tagja, Endoszkópos Szekciójának korábbi elnöke szerint 100-150 tapasztalt, gyakorlott szakember hiányzik a rendszerből.

Milyen képzettség szükséges ahhoz, hogy szakorvosként valaki endoszkopizálhasson?

Kifejezetten endoszkópos szakorvosképzés nincs. A gasztroenterológiai szakvizsga megszerzésének feltétele, hogy a képzés ideje alatt a jelölt adott számú – ám meglehetősen kevés – gasztro- és kolonoszkópiát végezzen. Előírják a részvételt – ami nem jelenti azt, hogy a gyakornok abszolválja a beavatkozást! – epeúti (endoszkópos retrográd kolangio-pankreatográfia, ERCP), és ultrahangos endoszkópos vizsgálaton is. Azaz aki ma szakképzettséget szerez gasztroenterológiából, jogosult bármilyen endoszkópos vizsgálat elvégzésére, kivéve az endoszkópos ultrahangot, mert azt két-három évvel ezelőtt licence megszerzéséhez kötötték.

Ezen kívül más változás nem is történt az utóbbi időben a képzésben?

Három évvel ezelőtt az Egészségügyi Szakmai Kollégium Gasztroenterológia Tagozata kezdeményezte, hogy legalább az endoszkópia elméleti oktatása legyen kötelező a szakorvosjelöltek számára, így két évvel ezelőtt Szegeden, idén pedig Pécsen indult kötelezően elvégzendő tanfolyam. A négy egyetemen – körforgó rendszerben –beépítették az elméleti képzést a gasztroenterológia szakvizsga követelményrendszerébe.

A szakma hogyan alakítaná át a gyakorlati képzést?

A koncepció szerint – amelynek kidolgozásában az MGT endoszkópos szekciójának kezdeményezésére a Fiatal Gasztroenterológusok Munkacsoportja is részt vett – a diagnosztikus és alapfokú gasztro- és kolonoszkópiához, valamint az endoszkópos vérzéscsillapításhoz minden gasztroenterológusnak értenie kell. A szakvizsga megszerzésének feltételéül szabnánk, hogy a kötelező számú beavatkozások egy részét a rezidens ne az anyaintézményében, hanem más megyében lévő kórházakban végezze el, leletekkel igazoltan. Az endoszkópia, mint a gasztroenterológián belüli szakterület, az elmúlt időszakban olyan fejlődésen ment át, ami álláspontunk szerint a későbbiekben külön szakvizsga, de legalábbis licence vizsga megszerzését indokolná olyan területeken, mint például az ERCP.

Átalakult a szakma, amit nem követett a képzés?

Az endoszkópia már nem messze nemcsak diagnosztikus, hanem jelentős arányban terápiás szakma is. Például az ERCP-knél a képalkotó diagnosztika fejlődése miatt szinte kizárólag terápiás beavatkozások történnek. Míg a gasztroenterológusok egy része egyáltalán nem, vagy csak alig endoszkópizál, néhányaknak fő profiljává vált az operatív endoszkópia, amiben viszont csak nagyszámú vizsgálat elvégzésével lehet megfelelő gyakorlatot szerezni. Most a képzésből kilépő szakorvos, a gasztroenterológus szakvizsga papírral a kezében elméletileg mindenféle előképzettség nélkül jogosult endoszkópos vizsgálatok elvégzésére.

A minőségi képzés irányába lépnének?

Ez volt a teóriánk alapja, a kezdeményezésünk végső célja pedig az, hogy a betegek ugyanazt az endoszkópos ellátást kapják az ország valamennyi intézményében, szem előtt tartva, hogy vannak olyan ritka endoszkópiák – mint például a Zenker diverticulum endoszkópos kezelése vagy az endoszkópos submucosus disszekció (ESD) –, amelyeket elegendő egy-egy nagy centrumban biztosítani. Mindez a fenntartónak is érdeke lenne, hiszen bár az endoszkópia a finanszírozás szempontjából meglehetősen drága szakma, ugyanakkor pénzt is spórol, mert rengeteg terhet vehet át a sebészetektől.

A képzőhely elegendő?

A képzést jelenleg senki nem finanszírozza, a kórházak inkább presztízsből jelentkeznek oktatóhelynek. Az MGT ezek minősítését javasolja, azaz csak azok a képzőhelyek szerezhessenek jogosultságot az oktatásra, amelyek megfelelnek a jelenlegi koncepció szerint kétévente felülvizsgálandó követelményrendszernek. Emellett a szakorvosjelöltektől is visszacsatolást várnánk a képzésről, ami szintén fontos minőségi mutató. Az MGT Fiatal Gasztroenterológusok Munkacsoportja már tíz évvel ezelőtt is szorgalmazta a minőségbiztosítás bevezetését a képzésben, azonban ez a kezdeményezés elhalt.

Kellő számú oktató van?

Kétségtelen, hogy ha egy specializált szakember munkahelyet változtat, az a képzőhely státuszát is veszélyeztetheti; ráadásul egy kiváló endoszkópos szakember nem biztos, hogy a tudását is kiválóan át tudja adni.

A szakma támogatja a képzés ilyen irányú átalakítását?

Valamennyien azt szeretnénk, hogy olyan szakemberek jöjjenek utánunk, akire rá tudjuk bízni a saját endoszkópiáinkat; szakmai berkeken belül tehát széles körű támogatást élvez az elképzelésünk. A következő lépéseket a szakmai kollégiumnak, az egyetemeknek és a jogalkotónak kell megtennie az adminisztratív háttér kidolgozása érdekében, az elveket a curriculumban kell deklarálni.

A tapasztalatok szerint a rezidensek szívesen választják a gasztroenterológiát, ám később nagy a lemorzsolódás. Ennek mi az oka?

A gasztroenterológia nem divatszakma, rosszul finanszírozott mostohagyerek a belgyógyászaton belül. Pedig árban, betegévben, társadalmi haszonban nagyjából azt tudnánk nyújtani, mint a kardiológia, a finanszírozásunk mégis a töredéke, az ellátás veszteséges a kórházak számára. A magyar gasztroenterológusoknak – ellenben a külföldi gyakorlattal – általános belgyógyászati feladatokat is el kell látniuk, kevesen vagyunk, miközben a belgyógyászati szakambulanciákon megjelenő beteganyag 30-40 százaléka gasztroenterológiai beteg. A fiatalok menet közben szembesülnek a leterheltséggel, ami elriaszthatja őket.

Viszont a diagnosztikus kolonoszkópia jól hasznosítható a magánszférában.

Lassú a tanulási folyamat, évek telnek el, míg a magánpraxishoz szükséges gyakorlatot megszerzik a kollégák. Jellemzően a középkorosztály tud elhelyezkedni a magánellátásban.

Hamarosan elindul a vastagbélszűrési program. Mi a leggyengébb láncszeme?

Egyértelműen a humánerőforrás hiány. Az előzetes felmérések szerint még a hazai, csökkentett minőségi mutatók mellett is – nálunk három év gyakorlat és évi 150 kolonoszkópia, míg Angliában öt év gyakorlat, és évente 200 elvégzett vizsgálat valamint külön vizsga – csak körülbelül 250 gasztroenterológus alkalmas arra, hogy szűrő kolonoszkópiát végezzen. A becslések szerint várhatósan húsz százalékos esetszám emelkedés mellett egy-egy kollégának havonta nyolcvan vizsgálattal kellene többet végeznie, ami több pluszmunkanapot jelent egy hónapban. Ezt csak munkaidőn túl lehet teljesíteni, amihez jelentős többletfinanszírozás kellene. Előre nem látható hatásai lehetnek a szűrés bevezetésének, aminek nem minden részletével foglalkoznak megfelelően a döntéshozók.

Uniós forrásokat ígérnek képzésre, új tornyokra.

A diagnosztikus kolonoszkópiára már most is 6-10 hetet várnak a panaszos betegek. A székletvér-pozitív pácienseket az ő rovásukra tudnánk csak fogadni, így még hosszabbak lesznek az előjegyzési listák. Az uniós forrásokkal nem lehet megoldani minden problémát, például a szakorvosképzés lemaradását sem. Már most is 100-150 tapasztalt szakorvos hiányzik a rendszerből, és a magánrendeléseken sem ritka a négyhetes előjegyzés endoszkópos vizsgálatra. A finanszírozás rendezése nem minden, hosszú távú képzési koncepció is szükséges a szűrési program sikeréhez.

Ha a szakorvosképzést sikerül a terveik szerint alakítani, mi a következő lépés?

Kevés az endoszkópos gasztroenterológus, de még kevesebb a szakasszisztens, márpedig nélkülük nem is lehet elvégezni a vizsgálatokat. Van olyan beavatkozás, ahol két szakdolgozó segítségére van szükség. Az MGT vezetősége éppen most alakított munkacsoportot annak érdekében, hogy megoldást találjunk a hiányzó szakasszisztencia pótlására, és megbecsültségük növelésére.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A rovat támogatója

 


Ferring Magyarország Kft,
Székhely: 1138 Budapest, Tomori utca 34.
Elektronikus elérhetőség: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Aktuális szerkesztőnk

 

 

Dr. Barcs István
főiskolai tanár, tanszékvezető,  Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Epidemiológiai Tanszék  

 

Életrajz>>>

 

A jelentés idén sem lett érthetőbb, ezért mi végeztük el az állam helyett a munkát, és közérthetően kiemeljük nektek az idei jelentés legfontosabb statisztikai adatait!

A huszadik század egyik legismertebb, Nobel-díjas tudósától, Sir John Ecclestől származik a következő megállapítás: "Az élet fejlődésének, az evolúciónak egyik, ha nem legnagyobb csodája az emberi agy..."