hirdetés
2019. július. 21., vasárnap - Dániel, Daniella.

Az orvosegyetemeken minimális óraszámban oktatnak dietetikát és táplálkozástudományt

Az ellátórendszer hiányosságairól, a dietetikusok szerepéről és megítéléséről beszélgettünk Kubányi Jolánnal, aki a Magyar Dietetikusok Szövetségének 28 évvel ezelőtti megalakulása óta hittel és elszántan végzi feladatait, személyisége megtestesíti a dietetikus hivatást. Az elnök asszony nyolc éven át volt a szervezet főtitkára, két ciklusban az elnöke, mindemelett a Dietetikai-Humán táplálkozási Szakmai Kollégium elnökeként is képviselte a szakmát – honnan hová jutott ez a szakma ez idő alatt?

hirdetés

A Magyar Dietetikusok Szövetsége kiemelkedő aktivitást mutat, folyamatos jelenlétük a médiában szembeötlő, példaértékű lehet más szakmai társaságok számára. Mekkora energiát emészt fel kommunikációs tevékenységük, marad másra is energia?

Az MDOSZ által delegált szakemberek egyre többet szerepelnek a médiában, folyamatosan elemezzük és figyeljük jelenlétünket, 2016-2017 között 930, 2017-2018 között 1257 alkalommal nyilatkoztunk. Az utóbbi időszakban több mint 27 millió eléréssel büszkélkedhetünk. Abban az esetben, ha témák szerint csoportosítjuk a megjelenéseket, akkor a felnőttek és a gyerekek számára elkészült új táplálkozási ajánlás „OKOSTÁNYÉR®-ral” kapcsolatos kommunikációs tevékenységünk volt a legjelentősebb. Rendkívül népszerű az általunk összeállított és kiadott „Táplálkozási Akadémia” néven ismert elektronikus hírlevelünk is, a dobogó harmadik helyezettje szakmai szempontból az egyik legfontosabb projektünk a „GYERE®, Gyermekek Egészsége Program”. Évről-évre egyre szorosabb a kapcsolatunk a sajtó képviselőivel, gyakran keresnek minket egy-egy tudományos hír vagy „népszerű téveszme” kommentálása kapcsán. A lakosság táplálkozás-egészségügyi edukációjában kitüntetett helye és szerepe van az MDOSZ-nek, amelyhez jelentősen hozzájárul az is, hogy szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkezünk.

Sok mára ismert és elismert dietetikus, táplálkozástudományi szakember számára jelentett „bölcsőt” az MDOSZ…

Igen, nem véletlen, hiszek, hiszünk a csapatjátékban, meggyőző, lényegre törő edukációs tevékenységgel „szolgálhatunk”, amellyel sokat tehetünk a lakosság egészségi állapotának javításáért. Fontosnak tartom, hogy olyan munkatársakkal dolgozzak együtt, akik hasonló elveket vallanak. Szeretem a tehetséges, szorgalmas fiatalokat, igyekszem jó szemmel kiválasztani azokat, akikkel érdemes hosszú távon együttműködni. A tudás, a szorgalom a hivatás iránti alázat alapvető elvárás szakmánkban. Fontos, hogy a táplálkozástudományt magas szinten képviseljük – hiteles szakmai szervezetként kell jelen lennünk a mindennapokban. Szerencsére az egészséges táplálkozás jelentősége mellett ma már nem kell érvelni, hiszen mindenki tudja, elismeri a táplálkozás-tudományág létjogosultságát.

Az elmúlt években a jogalkotó számos, népegészségügyi szempontból kiemelt jelentőségű betegség megelőzése miatt – az egészségesebb választék megteremtésére érdekében – innovációra „kényszerítette” az élelmiszeripart. Tulajdonképpen ez lehetőséget jelenthet az ipar és a tudomány közötti kapcsolatok újjáépítésére.

Ez valóban így van, az elmúlt 7-8 évben a táplálkozástudomány a reneszánszát éli és ez megmutatkozik az ipar szemszögéből is. A multinacionális cégek egyre gyakrabban alkalmaznak dietetikusokat, táplálkozástudományi szakembereket. Ez utóbbi diploma létjogosultságát főként az élelmiszeripar „alapozza meg”, hiszen a különféle fejlesztésekhez, innovációkhoz a speciális tudással rendelkező szakértői csapat garantálhatja a megfelelő tudományos hátteret. Egyre inkább azt tapasztalom, hogy az élelmiszeripar partnerként tekint ránk, és szüksége van a tudásunkra. Szakmai szervezetünket egyre több cég keresi meg, pályázatok, közös kutatások lebonyolításában, egy-egy jogszabály megjelenését követően pedig ajánlások megfogalmazásában – ez a folyamat pedig kölcsönösen jó mindkét fél számára. Az élelmiszeripari fejlesztések során végzett kutatások eredményei számos olyan problémára is felhívják a figyelmet, mely cselekvésre ösztönöz minket, szakmai feladatot ad számunkra. Egy nemrégiben lezárult vizsgálat – mely a 0-3 éves csecsemők, illetve a szoptató édesanyák tápláltsági állapotára irányult – rámutatott arra, hogy nagyon fontos lenne a gyermekgyógyászokkal egy olyan konszenzuson alapuló táplálkozási ajánlást kidolgozni, mely a hazai és a nemzetközi jelenlegi ajánlásokat harmonizálja. Ugyanis a mért adatok elemzése rávilágított a különbözőségekre, például a fehérjebevitel szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy milyen irányt határozunk meg a csecsemők és kisdedek számára.

A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek köre folyamatosan bővül. Ma már a gluténérzékenyek és a cukorbetegek számára is elérhető a boltok polcain jó néhány termék, van olyan betegcsoport, amelyik hiányt szenved e tekintetben?

Meglátásom szerint a választékban nincs hiány, sőt az élelmiszeripari cégek igyekeznek nemcsak a jogszabályoknak megfelelően, hanem a trend irányába is elmozdulni. A hatalmas kínálat mellett, inkább a fogyasztók részéről érzékelek problémát. Sajnos nagyon sokan úgy gondolják, hogy a „minden mentes” táplálkozás egyenlő az egészséges étrenddel. Ez azonban egyáltalán nem igaz, hiszen orvosilag igazolt diagnózis alapján kell és szükségszerű speciális diétát tartani. A tudatos táplálkozás szempontjából hasznosabb lenne, ha az élelmiszerek címkéin lévő információkat megfelelően tudnák a fogyasztók értelmezni. A jelenleg hatályos szabályozás kielégítő információkkal látja el a vásárlókat, de felmerül a kérdés, hogy edukáció nélkül mire megyünk ezzel? Ha már itt tartunk érdemes megjegyezni, hogy egyes címkéken nagyon kicsik a betűk, éppen ezért nehezen olvashatók a feltüntetett adatok.

Ezen akár egy applikáció is segíthetne…

Bizonyára, de van ennél egyszerűbb megoldás is. Létezik olyan üzletlánc Magyarországon, ahol a bevásárlókosárra nagyítót helyeztek. Elképzelhető, hogy ez az egyszerű megoldás gyorsabban kivitelezhető, mint egy élelmiszeripari adatbázis. Ez azonban nem nélkülözi a fentiekben említett problémát, mely szerint gyerekeket és felnőtteket egyaránt érdemes lenne megismertetni a termékeken feltüntetett információkkal. Nemrég az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének egyik rendezvényén vetettem fel a szervezőknek, hogy össze kéne fognunk annak érdekében, hogy közösen tanítsuk meg a fogyasztókat a címke értelmezésére.

Miközben folyamatosan az edukáció jelentőségét hangsúlyozza, van egy-két orvos, aki nem feltétlen híve az Ön szakmájának. A közösségi médiában figyelem egy-két betegcsoportban a „beszélgetést”, a táplálkozás rendre előkerül. Ennek kapcsán a betegek egy része arról számol be, hogy az orvosok nem feltétlen javasolják a dietetikusok felkeresését: túlzónak és indokolatlannak tartják „szigorú” elveiket, sokkal megengedőbbek pácienseikkel. Mit gondol, létezik ideális orvos-dietetikus gondozási modell?

Szerencsére az MDOSZ alakulása óta, az elmúlt 28 év alatt sokat változott a helyzet, mely szerint az orvos-dietetikus kapcsolat is egy kedvezőbb irányba mozdult el. Érdemes azonban tudni, hogy a hazai orvosképzésben táplálkozástudományt és dietetikát csak minimális óraszámban oktatnak, többek között ezért is szükséges hogy a diagnózis felállítását követően a szakorvos dietetikushoz irányítsa a beteget. A magyar oktatási rendszerben dietetikusi diplomát 4 éves főiskolai (BSc) képzést követően lehet megszerezni, majd egyetemi fokozatot, azaz táplálkozástudományi szakember (MSc) diplomát további 2 éves oktatás után kaphat végzett hallgató.

Ehhez képest a szakirodalomi adatok azt mutatják, hogy a betegségek jelentős része, közel 80 %-a kapcsolatba hozható a helytelen táplálkozással. Ez nem azt indokolná, hogy az orvosok is mélyreható táplálkozástudományi ismerettel rendelkezzenek?

A főiskolai képzés több mint 40 éve zajlik hazánkban, van elegendő szakemberünk, fontos lenne, hogy az orvostársadalom éljen azzal a lehetőséggel, irányítsa szakemberhez paciensét abban az esetben, ha táplálkozási- dietetikai szaktanácsadásra van szükség. Létezik olyan terület, ahol ez jól működik, ilyen például a diabetológia vagy akár a gasztroenterológia. Lényegesnek tartom a kompetenciák pontos betartását, a teamben történő együttműködést, amely minden tekintetben a beteg érdekeit szolgálja. A gyógytornász helyett sem „rendel” az orvos, hasonlóképpen célszerű lenne a dietetikai szaktanácsadást kizárólag dietetikusra bízni. A hazai egészségügyi rendszerben a dietetikus szakemberek zöme a fekvőbeteg-ellátásban, néhányan pedig a járóbeteg-szakellátásában tevékenykednek. Sajnos jelenleg közvetlenül az alapellátásban nincs lehetőség a tevékenység gyakorlatban történő működtetésére, pedig főként a prevenció vonatkozásában erre nagy szükség lenne. Fontosnak tartom megjegyezni, az orvos-dietetikus szakmai kapcsolat a magánpraxisban minden olyan területen ahol táplálkozással összefüggő betegségről beszélünk, nagyon jól működik.

Ott a Szakmai Kollégium, a mindenkori miniszter tanácsadó testülete, érvelhetnének…

Szakterületünk alapellátásban történő megjelenését régóta próbáltuk a döntéshozók irányába eljuttatni, egyelőre még nem sikerült igazi áttörést elérnünk. Ennek oka, az államigazgatás oldaláról a finanszírozás kérdése, amely jelenleg megoldatlan. Nemzetközi jó példa, a francia modell, melyet mi is  alapul vettünk, és a hazai rendszerre adaptáltuk, amely egyértelműen azt jelentette, hogy több praxis foglalkoztat egy dietetikust egy jól szervezett szolgáltatáson belül. Biztos vagyok benne, hogy akár a prevenció, vagy az edukáció és gondozás tekintetében egyaránt sokkal komolyabb eredményeket érhetnénk el, ha az ellátás minden szintjén kellő mértékben jelen lehetnénk. Az Egészségfejlesztési Irodákban dolgoznak ugyan dietetikusok, de ez nem helyettesíti az alapellátási modellt, arra azonban megfelelő, hogy valamelyest kompenzálja a tevékenység elérhetőségét. A dietetikusok szakmai tevékenységének fontosságát támasztja alá egy 2018-ban internetezők körében végzett felmérésünk, mely szerint a szolgáltatásunk iránt érdeklődők több mint 60 százaléka a háziorvostól kér javaslatot arra vonatkozóan, hogy hol tud dietetikushoz fordulni. A felmérésből az is kiderült, hogy dietetikus által végzett szaktanácsadáson részt vett emberek 54 százaléka szakorvos ajánlása alapján vette igénybe a tanácsadást. A megkérdezettek 89 százaléka a dietetikusok javaslatait tartja a leghitelesebbnek, amelyre úgy gondolom, büszkék lehetünk! Tekintettel arra, hogy az alapellátásban nem elérhető szakterületünk, ezért néhány évvel ezelőtt létrehoztuk az Országos Dietetikus Címtárat, amely adatbázisban a páciensek lakóhelyükhöz közel kereshetnek dietetikust.

Az egyik legelesettebbek és a táplálkozás szempontjából legérzékenyebbek a krónikus bélbetegek. Lényeges kérdés, hogy milyen táplálkozási mintázattal előzhetők meg e betegségek, de az is, hogy miképpen járulhat hozzá az étrend megváltoztatása a kezelés hatékonyságához? Mi az, amit egy szakmai szervezet tehet és tesz ezekért a betegekért?  

Az elmúlt időszak egyik legjelentősebb kutatási témája a mikrobiom jelentőségének feltérképezése, melynek „üzenete” számunkra elsősorban az, hogy tudásunk még inkább felértékelődik. Ám ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani az új felfedezésekkel, jelentős energiát kell fordítanunk a képzésekre, továbbképzésekre, sőt a szakmai konferenciákon is kiemelt helyet szükséges biztosítani az aktuális kutatási eredmények bemutatásának. Az egészséges bélflóra „megőrzése” érdekében mindenekelőtt a helyes étkezés alapelveit kell figyelembe venni – ezt a szemléletet tükrözi már az új táplálkozási ajánlásunk is, az OKOSTÁNYÉR®. A krónikus betegségek kezelésének a gyógyszeres terápia mellett a diethoterápia is nélkülözhetetlen része. Az individuális étrend összeállítása, a beteg folyamatos edukálása, a laboreredményekhez és az aktuális állapothoz igazított étrendi változtatások gyulladásos bélbetegség esetén kiemelten fontosak. A Magyar Gasztroenterológiai Társaság Gyermekgasztroenterológiai Szekciójával egy ideje már együttműködünk, de szívesen ajánljuk fel szakértelmünket a társaság más területeire is. Érdemes lenne például közös állásfoglalást vagy akár ajánlást kidolgozni gyulladásos bélbetegség vagy irritábilis bélszindróma kezelésére, melynek táplálkozási-, dietetikai részének összeállítását Szövetségünk örömmel vállalná.

 

GYERE® – az edukáció eredményessége
Az MDOSZ egyik zászlóhajós projektje a GYERE® - Gyermekek Egészsége Program, amellyel a nemzetközi EPODE kezdeményezésbe kapcsolódtak be, célja a gyermekkori túlsúly illetve elhízás visszaszorítása a közösség együttműködésével. Hazánkban először Dunaharasztiban indította el a Szövetség a programot 2014-ben, széles társadalmi összefogással, az MDOSZ szakmai iránymutatása mellett. 3500 gyermekkel foglalkoztak a település összes oktatási és nevelési intézményében, vagyis 5 óvodában, 1 gimnáziumban és 3 általános iskolában. Az egészséges táplálkozásról 8 témakörben, dietetikus szakemberek által tartott 930 foglalkozáson vehettek részt a gyerekek, amelyek korcsoportra lebontva foglalták össze a témákhoz kapcsolódó legfontosabb információkat. A legkisebbeket és szüleiket a védőnőkön keresztül érte el a szakmai szervezet. Közel 300 írásos oktató anyag készült, köztük szülőknek és pedagógusoknak szóló tájékoztatók is. A GYERE® Program Facebook oldalán mintegy 400 poszt született szintén a kiegyensúlyozott táplálkozás népszerűsítése jegyében. Számos egyéb program – beleértve a mozgást – színesítette a projektet, a szülők pedig a témáról tartott megközelítően 200 szülői értekezleten kívül online dietetikai tanácsadást vehettek igénybe. A három tanév során a gyakorlatban is megtapasztalhatták a gyerekek, hogy lehet finom az, ami egészséges, hiszen a dietetikus szakemberek az élelmezésvezetővel közösen heti rendszerességgel GYERE menüt állítottak össze a rendelkezésre álló költségkereten belül, amelyet elfogyaszthattak az ovisok és az iskolások a közétkeztetésben. A 3 évig tartó program folyamatos jelenlétet és aktív közreműködést kívánt meg a cél elérése érdekében. A hatékonyság mérésére tápláltsági állapot meghatározás történt a program indításakor a 6-12 éves korcsoportra vonatkozóan, majd a 3. év végén fent nevezett korcsoportba tartozók körében megismételték a vizsgálatot. Az első mérés alkalmával a célcsoportba tartozó gyerekek 26,5%-a volt túlsúlyos illetve elhízott. Ezt az értéket 7%-kal sikerült a 3. év végére csökkenteni. A GYERE® Program 2015-ben Szerencsen is folytatódott, ahol a mérések kapcsán stagnált a túlsúly- és az elhízás mértéke, de a serdülőkorú lányoknál jelentős pozitív eredményt lehetett kimutatni. Jelenleg Diósgyőrben is működik a program, amely ez idáig összesen közel 10.000 gyermekhez tudott eljutni.

 

FERRING/VSL/2019/04/249

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A rovat támogatója

 


Ferring Magyarország Kft,
Székhely: 1138 Budapest, Tomori utca 34.
Elektronikus elérhetőség: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Amikor úgy érezzük, érzelmileg, mentálisan és fizikailag is teljesen kimerültünk a szerettünkről való gondoskodásban, nagy valószínűséggel a kiégés felé tartunk.

Közérdekű bejelentést is tettünk az egészségügyi hatóságnál, kérve, hogy hivatalosan is vizsgálja ki, jogszerűen működnek-e Veszprém megyei kórházak és ha nem, tegye meg a szükséges lépéseket.