2024. március. 29., péntek - Auguszta.

A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

A British Medical Journal (BMJ); a The Lancet; a Journal of American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.

British Medical Journal – BMJ

Parenterális szteroidok profilaktikus alkalmazása felnőttek extubációja után kialakuló szövődmények megelőzésére: véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálatok metaanalízise
2008;337:a1841
Tao Fan orvostanhallgató és munkatársai azt kutatták, hogy a szteroidok alkalmasak-e az extubációt követően kialakuló gégeödéma megelőzésére és az újabb intubációk számának csökkentésére kritikus állapotú felnőttek esetében. A metaanalízis kritériumainak hat vizsgálat felelt meg (n=1923). Az extubáció előtt adott szteroidok hatására a gégeödéma esélyhányadosa 0,38-ra (0,17–0,85), az újabb intubáció valószínűsége 0,29-ra (0,15–0,58) csökkent. Az alcsoportelemzések tanúsága szerint a több szteroiddózisból álló protokoll nagymértékben és szignifikánsan csökkentette a gégeödéma kockázatát (0,14) és a későbbi reintubáció gyakoriságát (0,19). Egyszeri dózis adása után csak tendenciaszerű hatást lehetett kimutatni. A szteroidok extubáció előtti, egyszeri vagy többszöri alkalmazása kapcsán mellékhatást nem írtak le.

A táplálkozási viselkedés hatása a súlytöbbletre: keresztmetszeti áttekintés
2008;337:a2002
K. Maruyama orvostanhallgató és munkatársai 3287, 30–69 éves felnőttnek (1122 férfi, 2165 nő) – egy 2003 és 2006 közötti kardiovaszkuláris kockázati felmérés résztvevőinek – testtömegindexét és étkezési szokásait vizsgálták. A férfiak közül 571 fő (50,9%), a nők közül 1265 fő (58,4%) mondta magáról, hogy addig eszik, ameddig teljesen jól nem lakik, és 523 férfi (45,6%), illetve 785 nő (36,3%) nyilatkozott úgy, hogy kapkodva táplálkozik. A testmagasság, a testsúly, a testtömegindex és a teljes energiafelvétel életkorral korrigált átlagértéke nagyobb volt a jóllakásig és kapkodva evők csoportjában, mint a nem jóllakásig és nem kapkodva evők között. A jóllakásig, illetve a kapkodva evők körében a túlsúly korrigált többváltozós esélyhányadosa 2,00-nak (férfiak) és 1,92-nak (nők), illetve 1,84-nak (férfiak) és 2,09-nak (nők) adódott. A két étkezési szokás együttesen több mint háromszorosára növelte mindkét nemben a túlsúly kialakulásának esélyhányadosát.

Placebo a mindennapi betegellátásban: országos felmérés USA-beli belgyógyászok és reumatológusok körében
2008;337:a1938
A szerzők 1200 gyakorló USA-beli belgyógyászt és reumatológust kérdeztek meg arról, hogy szokott-e placebokezelést alkalmazni betegeinek ellátása során. A kérdésekre a megkérdezettek 57%-a válaszolt. A kérdés megfogalmazásától függően a válaszolók 46–58%-a nyilatkozott úgy, hogy rendszeresen ír fel placebót a betegeinek. A megkérdezettek 62%-a etikailag megengedhetőnek tartotta a placebo alkalmazását. Sóoldatot vagy cukrot tartalmazó tablettát csak viszonylag kevés (18%, ill. 12%), fájdalomcsillapítót vagy vitaminkészítményt azonban sok orvos (41%, illetve 38%) rendelt betegeinek az elmúlt egy évben placebo gyanánt. Figyelemreméltó, hogy az orvosok 13-13%-a antibiotikumok, illetve nyugtatók placeboként történő, egy éven belüli alkalmazásáról is beszámolt. A placebót rendelő orvosok többsége (68%) azt mondta betegeinek a készítményről, hogy az „potenciálisan jótékony hatású”, illetve hogy „az adott betegség kezelésére általában nem használják”, és csak kevesen (5%) fedték fel, hogy placebóról van szó. A placebo felírásának hátterében álló indítékok feltehetően változatosak.


The Lancet

A szociálpolitikai programok közegészségügyi szerepe: nemzetközi összehasonlító vizsgálat
2008;372:1633–1640
A svéd kutatócsoport a szociálpolitika két elemének, a családok támogatásának és a nyugdíjrendszernek a csecsemőhalálozásra, illetve az időskori többlethalálozásra kifejtett hatását vizsgálta; 18 OECD-ország családpolitikai, illetve nyugdíjadatainak keresztmetszeti idősorelemzését végezték el az 1970 és 2000, illetve az 1950 és 2000 közti időszakra vonatkozóan. A kétkeresős családok támogatásának 1 százalékpontos növelése 1000 szülésre vonatkoztatva 0,04-dal csökkentette a csecsemőhalálozást, a hagyományosabb, egykeresős családok fokozott támogatása azonban (ahol az anya a háztartást vezeti) nem járt együtt kisebb csecsemőhalálozással. Az öregségi járadékok 1 százalékpontos emelése 1000 főre 0,02-dal csökkentette mind a férfiak, mind a nők öregkori többlethalálozását, a jövedelemfüggő nyugdíj emelésének azonban nem volt ilyen hatása.

„Best practice” kockázatcsökkentő beavatkozás a coronaria-mortalitás egyenlőtlenségeinek mérséklésére Nagy-Britanniában: prospektív foglalkozás-egészségügyi kohorszvizsgálat
2008;372:1648–1654
M. Kivimäki és munkatársai prospektív kohorszvizsgálatot folytattak 17 186, 1967 és 1970 között 40–69 éves férfi közalkalmazott bevonásával (Whitehall vizsgálat). Azt vizsgálták, hogy csökken-e a legrosszabb szocioökonómiai helyzetű (legalacsonyabb beosztású) csoport többlet coronaria-halálozása a legjobb társadalmi-gazdasági helyzetben levő (legmagasabb beosztású) csoporthoz képest a fő kockázati tényezőket a leghatásosabban mérséklő („best practice”) beavatkozások (a szisztolés vérnyomás 10 Hgmm-es csökkentése, az összkoleszterin 2 mmol/l-rel való csökkentése, praediabetesben a vércukorszint 1 mmol/l-rel való csökkentése és a dohányzás teljes elhagyása) hatására. A coronaria-betegséggel összefüggő halálozás 15 éves abszolút kockázata (55 éves korra vonatkoztatva) 11,0, illetve 7,5 volt a legrosszabb, illetve a legjobb társadalmi-gazdasági helyzetű csoportban. A teljes lakosságra kiterjesztett „best practice” beavatkozásokkal 57%-kal lehetne csökkenteni a coronaria-halálozást és 69%-kal az eltérő társadalmi-gazdasági helyzetű csoportok coronaria-halálozásának különbségét, vagyis meg lehetne közelíteni e mutatók primordiális prevencióval elérhető 73%-os, illetve 86%-os javulását.

A természetes környezet hatása az életkilátások egyenlőtlenségére: megfigyeléses lakossági vizsgálat
2008;372:1655–1660
A szerzők Nagy-Britannia nagy területének nem nyugdíjas korú lakosságát (több mint 40 millió embert) osztották a jövedelemhiány és a természetes, zöld környezethez való közelség szerint négy, illetve öt csoportra, s elemezték az egyes csoportok összes halálozását és betegségspecifikus mortalitási adatait. A természetes környezethez való közelség jelentősen befolyásolta az összes halálozásnak és a keringési halálozásnak a jövedelemhiánytól való függését, de nem befolyásolta értékelhetően a jövedelemhiánynak a tüdőrákkal és az öngyilkossággal összefüggő halálozásra gyakorolt hatását. A jövedelemhiány a legtermészetesebb környezetben élők között rontotta a legkisebb mértékben az összes és a keringési halálozást. A legnagyobb és a legkisebb jövedelemhiánnyal jellemezhető kvartilis összes halálozásának incidenciaaránya a természettől legtávolabb, illetve ahhoz legközelebb élők esetében 1,93-nak, illetve 1,43-nak adódott. A keringési halálozás incidenciaaránya 2,19, illetve 1,54 volt a két szélső környezeti csoportban. Úgy tűnik tehát, hogy az egészséges, természetes környezet fontos tényező az életkilátások társadalmi-gazdasági eredetű különbségeinek mérséklésében.


Journal of American Medical Association (JAMA)

Opiátfüggő fiatalok kezelése tartósan, illetve rövid ideig adott buprenorphin–naloxon kombinációval
2008;300(17):2003–2011
G. E. Woody és munkatársai 2003 júliusa és 2006 decembere között 152, 15–21 éves fiatalt részesítettek 12 hetes buprenorphin-naloxon kezelésben (max. 24 mg/nap, az utolsó 3 hétben fokozatosan csökkentve az adagot), illetve a szokásos, 14 napos kábítószer-elvonó kezelésben (max. 14 mg/nap, a kúra végén fokozatosan csökkentve az adagot). A fő kimeneteli végpont a 4., 8. és 12. hét után talált opiátpozitív vizeletminták száma volt. Négy és nyolc hét után a 2 hétig kezelt csoportban 61% és 54%, a 12 hétig kezelt csoportban 26% és 23% volt az opiátpozitív vizeletminták aránya. A 12. hét után már nem volt szignifikáns a különbség a két csoport között. A 12 hétig kezelt betegek saját bevallásuk szerint kevesebb opiátot és kevesebb injekciót adtak be maguknak, mint a 2 hétig kezelt betegek, bár az opiáthasználat mindkét csoportban nagy arányú volt. A vizsgálat kezdetén hepatitis C negatív 83 beteg közül a vizsgálat végére négy fő lett hepatitis C pozitív. Megállapítható, hogy a 12 hetes buprenorphin–naloxon kezelés javította a kimenetelt a 2 hetes kezeléshez képest, de hatásosságának és biztonságosságának megítéléséhez további vizsgálatokra van szükség.

Folsav, B6- és B12-vitamin együttes alkalmazása nők rákkockázatának csökkentésére
2008;300(17):2012–2021
A Women’s Antioxidant and Folic Acid Cardiovascular Study keretében 5442, legalább 42 éves USA-beli női egészségügyi dolgozó 7,3 éven át kapott naponta vagy folsavat (2,5 mg/nap), B6-vitamint (50 mg/nap) és B12-vitamint (1 mg/nap) tartalmazó készítményt, vagy placebót. A vizsgálati alanyok kórelőzményében vagy kardiovaszkuláris betegség, vagy legalább három coronaria-kockázatot növelő tényező szerepelt. Összesen 379 vizsgálati alany betegedett meg invazív daganatos betegségben, illetve emlőrákban. A folsav–B6–B12-kezelés sem az invazív daganatos betegségek, sem az emlőrák kockázatát, sem a daganatos betegségekkel összefüggő halálozást nem befolyásolta szignifikáns mértékben.

Hirtelen szívhalál szívfarktus után
2008;300(17):2022–2029
Lakossági vizsgálatukban A. S. Adabag és munkatársai 2997 olyan beteget követtek (medián követési idő: 4,7 év), aki Minnesota állam Olmsted megyéjében 1979 és 2005 között szívinfarktuson esett át. Összesen 1160 haláleset fordult elő, ebből 282 (24%) volt a hirtelen szívhalál (coronaria-betegség miatt a kórházba érkezés előtt bekövetkezett halál). A hirtelen szívhalál kumulatív incidenciája az első 30 napban 1,2% volt, majd megállapodott 1,2%/év szinten, az ötéves kumulatív incidencia 6,9%-nak adódott. A 30 napos incidencia a várt érték négyszerese volt. Az 1997 és 2005 között infarktust elszenvedett csoportot az 1979 és 1987 között infarktuson átesett betegekkel összehasonlítva a hirtelen szívhalál kockázatának szignifikáns időbeli csökkenése volt megfigyelhető. Visszatérő ischaemiás esemény és/vagy szívelégtelenség 2080 betegnél fordult elő. A szívelégtelenség a hirtelen szívhalál független kockázati tényezőjének bizonyult, a visszatérő ischaemia azonban nem.


New England Journal of Medecine – NEJM

A 17q21 kromoszómarégió genetikai variánsai és dohányfüst-expozíció korai kezdetű asztmában
2008;359:1985–1994
A 17q21 kromoszómarégió és az asztma összefüggéseinek tisztázására E. Bouzigon és munkatársai az Epidemiological Study on the Genetics and Environment of Asthma vizsgálat fenotípusos és környezeti adatokat tartalmazó, családi alapon gyűjtött adatsorait tanulmányozták. A régió 36 egynukleotid-polimorfizmusát (SNP) vizsgálták 372 család 1511 tagján az asztmával való összefüggés szempontjából. Arra is kíváncsiak voltak, összefügg-e a genetikai heterogenitás azzal, hogy az asztma milyen életkorban kezdődött és hogy érte-e korai dohányfüst-expozíció a beteget. Négy SNP szignifikáns kapcsolatot mutatott az asztma megjelenésével. Nagymértékben szignifikáns volt az összefüggés a korán (4 éves korig) jelentkező asztmával, a későn jelentkező asztma viszont nem függött össze a SNP-kkel. A korai dohányfüst-expozíció szerint két csoportra osztva a betegeket, csak az expozíciót elszenvedett betegek korai kezdetű asztmáját tudták szignifikáns kapcsolatba hozni az SNP-kkel. A kockázatot leginkább növelő SNP-t homozigóta formában hordozó, dohányfüst-expozíciót szenvedett betegek asztmakockázata 2,9-szeres volt az ilyen allélt legfeljebb egy példányban hordozó vizsgálati alanyokéhoz viszonyítva. Megállapítható, hogy a 17q21 régió genetikai variánsai csak a korai kezdetű asztma kockázatát növelik, s hogy a genetikai kockázatot a dohányfüst tovább fokozza.

Génexpresszió fixált szövetekben és a hepatocelluláris carcinoma kimenetele
2008;359:1995–2004
Y. Hoshida és munkatársai több mint 6000 humán gén expressziós profilját tudták meghatározni formalinnal fixált és paraffinba ágyazott szöveteken. A módszert 307, hepatocelluláris carcinomában szenvedő beteg szöveteinek vizsgálatára alkalmazták, összefüggést keresve a génexpressziós mintázatok és a túlélés között. Az expressziós profil meghatározására használt módszer igen hatékonynak bizonyult: a minták 90%-áról, köztük több mint 24 éves mintákról is kiváló minőségű adatokat nyertek. Magának a tumorszövetnek a génexpressziós profiljával ellentétben a környező, nem daganatos májszövet expressziós profilja szoros korrelációban állt a túléléssel. Ezt először egy 82 fős japán betegcsoport szövetmintáin figyelték meg, majd egy 225 amerikai és európai beteget felölelő csoport szövetmintái alapján is megerősítették.

Tesztoszteronkezelés ösztrogénnel nem kezelt, posztmenopauzában levő nők libidójának fokozására (APHRODITE vizsgálat)
2008;359:2005–2017
Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta, hogy eredményesen kezelhető-e tesztoszteronnal az ösztrogénkezelésben nem részesülő, posztmenopauzában levő nők „hipoaktív szexuális vágy rendellenessége”. A kettős vak, placebokontrollos, 52 hetes vizsgálatban 814 asszony vett részt, akiket véletlenszerűen napi 300 vagy napi 150 mikrogramm tesztoszteront tartalmazó tapasszal, illetve placebóval kezeltek. A terápiás hatást 24 hét, a biztonságosságot 52 hét elteltével értékelték. A tesztoszteron nagyobb adagja 2,1-del, szignifikánsan, kisebb adagja 1,2-del, nem szignifikánsan növelte a négyhetenkénti szexuális kielégülések számát. A tesztoszteron mindkét adagban szignifikánsan fokozta a szexuális vágyat és csökkentette a distresszt a placebóhoz képest. A nemkívánatos androgén mellékhatások gyakoribbak voltak a nagy adag tesztoszteronnal kezelt betegek között, mint a placebocsoportban. A tesztoszteron-kezelés során négy esetben diagnosztizáltak emlőrákot. Az eredmények szerint napi 300 mikrogramm tesztoszteronnal szerény, de nem elhanyagolható mértékben javítható a posztmenopauzában levő nők szexuális működése. A kezelés emlőre gyakorolt hatása egyelőre bizonytalan.

Medical Online

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés